A gonosz meseszereplők között 8-szor akkora a férfiak aránya, mint a nőké

Most-Sinister-Disney-Villain-Quotes_Captain-HookAz Observer gyerekkönyv rovatában megjelent egy friss kutatás, amely a tavalyi év 100 legnépszerűbb gyermekkönyvének szereplőit elemezve azt találta, hogy a gonosz meseszereplők között 8-szor akkora férfiak aránya, mint a nőké. A The Guardian által megszólaltatott szakértők szerint ez újabb bizonyíték a nők alárendeltségére.

Az Observer gyermekkönyv rovatában megjelent kutatás azt vizsgálta, hogy a 2017-es év 100 legnépszerűbb gyermekkönyvében milyen szerepeket töltenek be a férfiak és a nők:

  • A főszereplők között 2-szer akkora a fiúk/férfiak aránya, mint a lányoké/nőké.
  • A gonosz szereplők között 8-szor akkora a fiúk/férfiak aránya, mint a lányoké/nőké.
  • A nem emberi szereplők között (állatok, csontvázak, növények) 73% a fiúk/férfiak aránya.
  • A nőstényállatok általában sérülékeny fajhoz tartoztak, a hímállatok általában veszélyes ragadozókhoz.
  • 2-szer annyi női tanár, mint férfitanár volt a történetekben.
  • Az anyák 2-szer olyan gyakran voltak jelen, mint az apák.

Jess Day, aki Let Toys Be Toys kampány egyik arcaként azért kampányol, hogy a játékok nemek szerinti kategorizálása véget érjen, azt mondta a The Guardian-nek, hogy aggasztóak az eredmények, mivel ez felkészíti a gyerekeket, hogy a férfidominanciát normálisnak lássák, illetve szerinte a gonosz női szereplők hiánya annak tudható be, hogy nőkkel szemben sokkal szigorúbbak a társadalmi elvárások, mint a férfiakkal szemben. A The Guardian megszólaltatott egy másik szakértőt is,  Lauren Child gyermekkönyvírót, aki szerint mindez a a férfiak társadalmi dominanciájával kapcsolatos normák tükröződése.

Mindezzel kapcsolatban a Metazin nevű, magyar nyelvű oldal egy kritikus hangvételű cikket közölt “Hímsovén mesék” címmel, amelyben felhívják a figyelmet arra, hogy a beszámolóból “nem derül ki, hogy kerestek-e olyan szakértőt, aki a fiúkat sújtó méltánytalan sztereotípiának tartja a hímnemű szörnyek és gonosz szereplők elsöprő túlsúlyát” pedig ezek az eredmények azt jelentik, hogy a férfiak sokkal többször tűnnek fel rossz színben.

Valóban figyelemreméltó, hogy még a józan ész által egyértelműen negatívnak tartott tulajdonság, mint a gonoszság esetében sem merül fel kérdésként, hogy a gonosz férfiszereplők túlsúlya, milyen káros hatással van a férfiakról alkotott képre, a férfiakkal kapcsolatos előítéletre, bánásmódra, hanem még a gonoszság is meg tud jelenni, mint egy kívánatosnak tartott tulajdonság, ha férfiak jelennek meg gonoszként.

Amikor föltesszük azokat a kérdéseket, hogy miként lehetséges az, hogy törvények sora diszkriminálja a férfiakat, hogy az UNICEF miért csak a Lánygyermekek világnapját tartja meg, vagy hogy miközben a férfiak státusza nagyon sok tekintetben rosszabb, mint a nőké (pl. az erőszakos bűncselekmények áldozatainak többsége férfi, a a munkahelyi balesetek áldozatainak 95%-a férfi, az öngyilkosok között is többségben vannak a férfiak, a korai iskolaelhagyók többsége férfi, a hajléktalanok, börtönlakók többsége férfi, a férfiak várható élettartama az EU országaiban 3-10 évvel alacsonyabb, mint a nőké) mégis hogy lehet az, hogy Európai Unió nemek egyenlőségét célzó stratégiája mindezt figyelmen kívül hagyva csak nők egyenlőségével foglalkozik, akkor jusson eszünkbe az, hogy a nyilvánosság bizonyos befolyásos tereiben, még véleményszinten sem igazán engednek teret a nemek szerepeivel, egyenlőségével kapcsolatos diskurzusban azoknak a megközelítéseknek, melyek nem abból az alapvetésből indulnak ki, hogy a férfiak helyzete kiváltságosak/ideális, a nők helyzete pedig elnyomott/nem kívánatos, amibe a férfidominancia kényszeríti bele a nőket. Azt gondolom, hogy ma a nyugati világban a nemek egyenjogúságának és egyenlőségének, illetve a nemek közti kölcsönös szolidaritásnak az egyik legnagyobb gátját ennek megközelítésnek az uralma jelenti.

Hozzászólások