A Jobbik “nőpolitikai” választási programja

26730905_10155824668751405_3943340940724653133_nA választások előtt a pártok általában közzé szoktak tenni egy pártprogramot, amiben szakpolitikai kérdésekben is megjelölnek bizonyos irányokat. Ilyenkor érdemes megnézni, mert ezek sokatmondóak abból a szempontból, hogy mit várhatunk a következő években. Korábban a Demokratikus Koalíció programjáról már írtam, ezúttal a Jobbik van soron.

Mindenekelőtt egy általános problémára szeretném felhívni a figyelmet. Azt a szakpolitikát, amit angolul gender policynak szokás nevezni a legtöbbször úgy szokták hívni magyarul, hogy nőpolitika. A magyar meghatározás nem pontosan ugyanazt jelenti, hiszen nem egy nemsemleges fogalom, a nőpolitika csak egy részét fedheti le ennek a témának.

A Jobbik programjában is találunk egy olyan részt, amelynek a címe “Nőpolitikai program a nők érdekében”. Pár szempont amire érdemes külön figyelni:

  • A női kérdéseket úgy látom, hogy korrekten tárgyalja, nem esik túlzásokba, nem követel férfiakkal szembeni diszkriminációt a megoldás érdekében, nem szerepel a programban az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának ígérete. Úgy tűnik, hogy inkább valós okokra próbál rámutatni hangulatkeltés helyett, például arra, hogy nem feltétlenül direkt diszkrimináció következménye az, hogy statisztikailag kevesebb női vezető van, de ettől függetlenül felismeri azt is, hogy ez nem feltétlenül jó így.
  • A legnagyobb probléma a programmal, hogy a nőpolitika elnevezésének megfelelően nem foglalkozik férfihátrányok kérdéssel. Jóindulattal talán besorolható ez alá, hogy az “otthon töltött időből minél nagyobb részt vállaljanak az apák is” az “anya- és családbarát szemlélet” érdekében, de amúgy semmi.
  • A nőpolitikától távol, a fiatalokra vonatkozó résznél szerepel, hogy a Diákhitel elengedésének lehetőségét kiterjesztenék a gyerekes férfiakra is, megszüntetve ezzel a nemi diszkriminációt.
  • A Jobbik ígérete – mely szerint 40 éves munkaviszony után a férfiak is nyugdíjba mehessenek – nem szerepel a programban, azonban Sneider Tamás, a párt alelnöke pár nappal ezelőtt azt nyilatkozta a kisalfold.hu-nak, hogy kormányra kerülése esetén a férfiak számára is lehetővé teszi a 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulást, s ezt 4 év alatt fokozatosan vezetné be.

A Jobbik Nőpolitikai programját az alábbiakban szó szerint ismeretem:

“A nők társadalmi egyenlősége sok területen a jogegyenlőség megvalósulása ellenére sem jött létre. Célunk, hogy Magyarországon a nőknek ne kelljen választaniuk a család és a karrier között, mert ezek összeegyeztethetőségét az állam igenis segítheti.

A bérunió alapelve, miszerint egyenlő munkáért egyenlő bérre törekszünk, hozzájárulna a férfiak és nők közötti bérkülönbségek megszüntetéséhez. Ezenkívül fontosnak tartjuk megvizsgálni, hogy melyek azok a szakmák, amelyekben főként nők dolgoznak, és ott a bérezés mennyire alapul piaci viszonyokon.

A fizetések ugyanis megalázóan alacsonyak sok olyan szakmában, ahol a női foglalkoztatottak aránya magas, így a közszférában, a szociális és az egészségügyi területen. Ezek mind kötött bértáblával rendelkeznek, és politikai akarat kérdése lenne a bér emelése, rendezése, ennek elmaradása esetén azonban akár azt is megállapíthatjuk, hogy a kormány a legnagyobb olyan munkaadó, amely diszkriminálja a nők bérét.

A vezető beosztásokban sokkal több a férfi, mint a nő. Ennek okai között nemcsak a diszkrimináció áll, hanem sok esetben a nők döntése is. Az érdekérvényesítés, a karriertervezés során a nőknek sokkal több lehetőségre van szükségük, de ez csak úgy valósulhat meg, ha megkapják a megfelelő szintű elismerést, ha a női szakmák társadalmi és politikai elismerése egyaránt javul.

A távmunka lehetőségeinek bővítését ösztönözni kell azon munkakörökben, ahol kivitelezhető, illetve bővíteni szükséges a rugalmas és részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségeit, az ilyen lehetőséget biztosító foglalkoztatót a munkáltatói járulékok kedvezőbbé tételével. Ma Magyarországon azonban sajnos a részmunkaidős foglalkoztatás még mindig „pejoratív fogalom”, és a hozzá köthető bérarány rendkívül alacsony. Ezen változtatni kell, a 4 vagy 6 órás munkaidő nem lehet egyenlő az éhbérrel, hanem azt a normál bérhez arányosítva szükséges megállapítani: csak így lehet valódi alternatíva.

Fontos a „láthatatlan” munka elismerése, megbecsülése is: nem elhanyagolható az sem, hogy jellemző- en a nők azok, akik a családtagok otthoni ápolását ellátják, azonban sajnálatos módon az ápolási díj öszszege szintén nagyon alacsony szinten stagnál, ráadásul ezt jogszerző időszaknak sem ismerik el minden esetben.

Kiemelt fontosságú az anya- és családbarát szemlélet meghonosítása minél szélesebb körben. Ehhez hozzátartozik az anyák munkaerőpiaci helyzetének segítése, a kisgyermekes anyák munkaerőpiacra történő visszatérésének támogatása, valamint annak ösztönzése, hogy a kisgyermekkel otthon töltött időből minél nagyobb részt vállaljanak az apák is.

A párkapcsolati és családon belüli erőszak, illetve a szexuális bűnelkövetések esetében szükséges az áldozattámogató szemléletet kialakítása, erősítése mind a jogalkalmazási, mind a szociális rendszerben.”

És a férfiak Diákhitelének elengedésére vonatkozó rész:

“További, a fiatalok életkezdését megkönnyítő javaslataink értelemszerűen az oktatási gondokra is kitérnek: a diákhitel kapcsán kiszélesítjük a diákhitel-elengedés lehetőségét, a gyermekeket vállaló nők mellett a férfiak számára is biztosítjuk ezt a támogatást.”

 

Hozzászólások