Lázadó lányok – gondoskodó fiúk? – Nemi szerepek a mesekönyvekben

DSC_0151Az ELTE PPK új Pszichológia MA specializációt indít, a szak népszerűsítése céljából egy rendezvénysorozatot tart az egyetem, melyeken olyan témákról van szó, amivel a szak foglalkozni fog. Ennek egyikére, a “Gyerekek és a nemek: változó szerepek és makacs sztereotípiák” címmel megrendezett eseményre mentem el.

Páloczi Bence előadása

Páloczi Bence előadásával indult az esemény, “Üvegplafon a mesékben” címmel. Pálóczi Bence, a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója, a Nagy Beátával közös “Nemi sztereotípiák a mese- és gyerekkönyvekben” című tanulmányukról beszélt. Ezt csak röviden és a lényeget kiemelve fogom ismertetni.

Elmondása szerint a tanulmányuk azt a kérdést veti fel, hogy gyerekkönyvek milyen normákat és értékeket jelenítenek meg a nemi szerepeket illetően. Ezt a kérdést azért fontos vizsgálni, mivel a szociális tanulást a szülők és a kortárscsoportok mellett a média (könyvek, filmek) is befolyásolja, a gyermekek pozitív és negatív megerősítéseket kapnak, függően attól, hogy nemi szerepüknek megfelelően viselkednek-e.

A következő szempontok alapján vizsgálták meg a gyermekkönyveket:

  • a férfiak felülreprezentáltak-e?
  • a fiúk aktív szerepeket töltenek-e be?
  • az apák és az anyák hogyan jelennek meg?
  • milyen jelzők jelennek meg?
  • kor és nem szerint az írók mennyire írnak sztereotip könyveket?

19 könyvet és 1877 oldalt elemeztek, létrehoztak egy sztereotípia indexet, melyet a fenti szempontok alapján állapítottak meg (pl. ha a férfiak felülreprezentáltak: +1 pont és a többi esetében is hasonlóan).

Az eredmények azt mutatják, hogy a férfiak felülreprezentáltak a mesekönyvekben, a szereplők 69%-a férfi, a nők 31%-os arányával szemben. A férfiak szélesebb szerepekben jelennek meg, ami a foglalkozást illeti: 42 féle foglalkozást űztek a férfiak a vizsgált könyvekben, míg a nők csak 9 foglalkozást. Vezetői beosztásban csak 1 nőt találtak (igazgatónő), az összes többi vezető beosztású ember férfi volt a vizsgált könyvekben. Az anyák és a nagymamák sokkal nagyobb arányban jelennek meg a történetekben, mint az apák és a nagypapák, és sok esetben az apák ha megjelennek, akkor is olyan szerepben jelennek meg, mint akik nem értenek a gyermekneveléshez.

A fiúkat főleg bátor, erős, okos, kíváncsi, míg a lányokat szép, gyönyörű, türelmes, csúf jelzőkkel illették. A lányok pozitív belső tulajdonságai eltűnnek a nőknél, és a nők pozitív tulajdonságai szinte kizárólag a külsőre vonatkoznak (amik múlandóak). Azt találták továbbá, hogy a negatív szereplők túlnyomó részt nők. Kor alapján az 50 év feletti írók írok írnak a legsztereotipabban, nemek szerint a férfi írók sztereotipabban írnak, mint a nők, de a nőknél se elhanyagolható ez. Végső következtetésként Pálóczi Bence elmondta, hogy úgy látják, hogy a lányok és a nők korlátozottabban jelennek meg a mesékben.

Ezt követően egy kerekasztal beszélgetés következett “Lázadó lányok – Gondoskodó fiúk – Nemi szerepek a mesekönyvekben és a hétköznapokban” címmel, melyen szakértők vitatták meg a témát. A résztvevők: Szlukovényi Katalin (Móra Könyvkiadó), Kovács Eszter (Pozsonyi Pagony Kiadó), Simonovits Bori (társadalomkutató – TÁRKI), Greskovits György (társadalomkutató – Milestone Intézet). A kérdező Kovács Mónika szociálpszichológus (ELTE IPPI) volt.

Mit gondolnak a kutatásról? Baj-e, hogy sztereotipikusak a könyvek?

Kovács Eszter szerint másik 19 könyvből egészen más eredményt lehetett volna kihozni. Sokszor olyan esetleges dolgokon múlik az, hogy egy szereplő fiú, vagy lány hogy a szerzőnek fia, vagy lánya van. Bár azt tapasztalja, hogy a magyarhoz viszonyítva a holland mesekönyvekben feltűnően többször van jelen az apa, de nem látja tragikusnak a helyzetet, sőt: sok pozitív példát lát a kortárs magyar irodalom esetében is. Egyik oka annak, hogy több a fiú főszereplő, hogy a szülők nem veszik meg a fiúknak azokat a könyveket, ahol lány a főszereplő, ezzel szemben azokat a könyveket, ahol a főszereplő fiú, a lányok és a fiúk szülei is megveszik, így a kiadó szempontjából nézve jobb döntés, ha a főszereplő fiú.

Szlukovényi Katalin egyetértett ezzel, ő se látja annyira rossznak a helyzetet és elképzelhetőnek tartja, 823413_5hogy a szűrő volt túl konzervatív, és emiatt landolt benne épp ez a 19 könyv. Ő a Móra Kiadótól érkezett, attól a kiadótól, amely a “Esti mesék lázadó lányoknak” című könyvet kiadta magyarul, erről is szólt pár mondatot. Elmondta, hogy ez egy más narratívát mutat be a lányok számára, nem a tündérmesék narratíváját, ahol a lány vár, a fiú megmenti. Másrészt viszont szerinte mindig is volt változatosság, a magyar népmesék esetében is találunk ellenpéldát, például a Macskakirálylány (ahol a macskakirálylány oldja meg a helyzetet), vagy A bíró okos lánya.

Simonovits Bori – akinek fia és lánya is van – szülőként problémásnak látja ezt, de semmiképp nem azt tartja a megoldásnak, hogy cenzúrázzák a könyveket, a szülőknek kellene tudatosan kiválasztani azokat a könyveket, amiket a gyerekeknek megvesznek. Zavarja őt az előbb említett könyv (Esti mesék lázadó lányoknak) címe, mert a “lányoknak” szól, és nem a “lányokról”.  Elmondta, hogy mikor ebből a könyvből mesélt, a fia azt kérdezte tőle, hogy hol van a fiús könyv. “Ha az egyik oldalon számon tartjuk a kirekesztés, akkor ez is hiba.” – mondta.

Szlukovényi Katalin részben egyetértett, neki is jobban tetszene a Simonovits Bori által javasolt cím, viszont kötelezve voltak a szó szerinti fordításra. Az motiválta az eredeti szerzőket (Elena Favillit, és Francesca Cavallot), hogy megszólítsanak egy réteget. Ezzel együtt a kirekesztést szerencsétlennek tartja, és ragaszkodott is ahhoz, hogy a könyv bemutatóján férfi moderátor legyen, azért hogy legyen egy férfi is, aki hozzászól.

Kiadóként/szülőként ez szempont-e?

Kovács Eszter elmondta, hogy náluk (a Pozsonyi Pagony Kiadónál) arra figyelnek, hogy miként jelenik meg szülő-gyerek, tanár-gyerek viszony. Azt tartja a problémának, hogy a magyar közönség nem kezeli partnerként a gyereket. A holland gyerekirodalmat tartják követendő mintának, ezek a könyvek nyitottságra nevelnek, van benne ilyen is, olyan is. Nem szereti a didaxist, az a fontos, hogy a történet jó legyen, amiből le lehet szűrni a tanulságot, de nem kell kimondani, a gyerek leszűri, hogy mi a követendő példa. Jelmondatuk: “Nagyra tartjuk a kicsiket”.

Nem azzal van a baj, ha a könyvek nemi szerepeket közvetítenek – mondta Szlukovényi Katalin – hanem a baj az, amikor kizárólagosság van. Lehet sokféle női nemi szerepeket közvetíteni, ezek a tudatosítás által változtathatóak lassan.

Ha csak lányoknak szól, akkor csak lányok olvassák. Ha csak a lányok lázadnak az tud változtatni valamit? Mi ellen lázadnak a lányok? Mik az alternatív szerepek?

Simonovits Bori szerint ebben a könyvben a lányok nagyon különbözőek, 5 kontinensen élnek, sokszor nem lányként lázadnak, hanem pl. a szegénység miatt. Ő, szívesebben látna változatosabb könyveket, amiben például fiú baletttáncos is van. Pozitívnak látná, ha a férfiak nem lennének kirekesztve ebből, példaként megemlíti, hogy ezt a könyvet nemcsak, hogy 2 nő írta, nők fordították magyarra, de még az illusztrációkat is 60 női grafikus készítette.

Greskovits György férfiként nem érzi kirekesztőnek a könyv címet, “a filmszerkesztők többsége férfi, általában férfiszempontból látjuk a világot, ez csepp a tengerben” -mondta. A lányok ritkán találkoznak kiemelkedő eredménnyel, a munkája során nagyon gyakran tapasztalja, hogy hogy a lányok felkészültebbek, a fiúk mégis azt gondolják, hogy nekik van igazuk. A női szerepek hatására üvegplafonok képződnek, a lányainál is ez a félelme: látja, hogy a lányai jól érzik magukat női szerepkörben, de ő azt szeretné, hogy a lánya legyen a megmondó, a miniszterelnök, nem szeretné, hogy a lánya el legyen zárva a fiúk számára nyitott horizontoktól. Szlukovényi Katalin ehhez a gondolatmenethez hozzáfűzte, hogy ő arra kérdésre, hogy mennyi nő lenne ideális a legfelsőbb bíróság tagjai között, azt szokta mondani, hogy hogy 9 (a legfelsőbb bíróságnak 9 tagja van), mert botrányt kell kelteni, át kell lendülni a ló túloldalára, ahhoz, hogy hatást érjenek el.

covers_34641Kovács Eszter szerint a gyerekkönyveket lehet a legkevésbé kárhoztatni, ezek sokkal kevésbé sztereotipek, mint amit maga körül lát a gyerek, mint például a hirdetések, vagy a tankönyvek. Tele van a gyerekirodalom vagány lányokkal, mint például híres svéd mesekönyv, a Harisnyás Pipi. Úgy látja összességében, hogy a gyerekirodalom inkább pozitív képet mutat a fiúknak, lányoknak egyaránt, introvertált fiúk és nagyszájú lányok egyaránt vannak benne. Hozzátette azt is, hogy a gyerekkönyírás esetében nincs férfitúlsúly, ugyanis a gyermekkönyvírók 80%-a nő.

Simonovits Bori egyetértett abban, hogy nem kell gyerekkönyveket pellengérre állítani, az elsődleges a családi minta. Őt társadalomkutatóként nagyon foglalkoztatja, hogy sakkban miért versenyeznek külön a lányok és a fiúk (illetve a fiúcsapatba beülhetnek lányok, de fordítva nem). Meginterjúvolt egy sakkedzőt ezzel kapcsolatban, nem a képességekben, hanem a kockázatvállalásban van különbség az edző szerint, statisztikailag is kimutatható, hogy a nők sokkal gyakrabban ajánlanak döntetlent, míg a férfiak agresszívabban küzdenek a győzelemért. A szakkörben sincs nincs különbség a lányok és a fiúk között, viszont a lányok kevésbé mennek el a szakkörre, ami a szülők felelőssége. Szlukovényi Katalin ehhez hozzétette, hogy Polgár Juditról is szó van az “Esti mesék lázadó lányoknak” című könyvben, aki nagyon nem ért egyet azzal, hogy nők külön sakkozzanak. Ha rövidtávon nem is, de hosszútávon jó lenne összevonni a mezőnyt, mert ez küzdésre ösztönözné a nőket.

Csak nőkkel kapcsolatban szokás hallani az önmegvalósítást. Vannak-e gondoskodó fiú főszereplők?

Kovács Eszter nem lát nagy problémát, olyan példákat említ, mint az Emil és a detektívek, ahol van $_57visszahúzódó fiú, vagy például a 2 Lottit, ahol nagyon aktívak a lányok, illetve, hogy az ifjúsági regényekben gyakran találkozhatunk befelé forduló, magányos, problémákkal küzdő fiúkkal, akikkel a közönség is tud azonosulni. A gyerekirodalom általában gyerekekről szól és nem felnőttekről, ezért nem jelenik meg annyira például a vacsorát készítő apa. Van ilyenre is példa, azonban sokszor a szerző direkt figyel erre és ez zavarttá, hiteltelenné teszi a történetet. Néha az ember azt érzi, hogy ezek a szerepek rá vannak aggatva a szereplőkre, nehogy sztereotip legyen a történet. Neki nőként például rosszul is esett, mikor egy olyan történetet olvasott, ahol az anyuka csak úgy jelent a történetben, ahogy általában az apa szokott.

Greskovits György szerint indokolt is az, hogy legyenek maszkulin és feminin tulajdonságok, hiszen az identitásunk szempontjából ezek fontosak, csak az a lényeg, hogy ne legyenek szűken definiálva, hanem sokfélék legyenek.

Szlukovényi Katalin arra a felvetésre, hogy vagány és egyben gondoskodó fiúk vannak-e, azt mondja,  hogy a vagányság és a gondoskodás együtt már-már oximoron. Harisnyás Pipit hozza példának arra, ahol a főszereplő vagány és gondoskodó is, de hiába gondolkodott, más példát nem tudott hozni, a vagányság ugyanis olyan, mint amikor valaki fejjel megy a falnak, a kettő együtt már nem működik.

A közönség hozzászólásai, kérdései

Végül a közönség hozzászólásai, kérdései következtek. Egyik felszólaló arról beszélt, hogy a feminista gondolkodók (köztük ő is) hajlamosak negatívan értékelni azt ha egy nő nőies szerepet vesz fel, pedig lehet, hogy ez illik hozzá. Egy másik felszólaló szerint túl kell lépni azon, hogy ez a könyv diszkriminálja a fiúkat, mert az egész meseirodalom diszkriminálja a lányokat.

Egy kérdés következett: mennyire jelenik meg a könyvekben a fiú/férfi karakter érzelmi kinyilvánítása, mennyire tudnak a fiúk érzelmekre fókuszálni. Kovács Eszter szerint ez az ifjúsági regényekben gyakran megjelenik, máshol kevésbé, Simonovits Bori pedig úgy látja, hogy ez elterjedtebb, mint a gondoskodó fiúé.

Végül az utolsó kérdés a közönség soraiból az volt, hogy mi az oka annak, hogy a gyerekirodalomba nem ment át az anya – és apaszerepek változása? Kovács Eszter szerint sok ellenpélda van, Simonovits Bori pedig ezt azzal magyarázta, hogy a gyerekmesék főhősei gyerekek, emiatt a szülők csak háttéralakok, akik elnagyoltan, konvencionálisabban jelennek meg. Greskovits György – aki egyébként apaként gyesen van éppen – elmondta, hogy a magyar társadalomban annyira nem érzi a változást. Úgy látja, hogy hatalmas a különbség Londonhoz képest, ahol ő egyetemre járt, Magyarországon csak egy nagyon szűk, értelmiségi kör foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, míg Angliában ez a téma, az erről való kritikus gondolkodás 14 éves kortól kezdve alapvető téma az emberek között. Szóval nem érzi úgy, hogy a társadalom előrehaladt volna és a mesekönyvek lennének lemaradva. Kovács Eszter ehhez végszóként annyit tett hozzá, hogy bárcsak olyan fejlett, előrehaladott lenne a magyar társadalom is, mint a gyerekkönyvek.

Hozzászólások