Magyarországon az alkotmány 1949 óta rögzíti a nők egyenjogúságát, minden polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. 2018-ban, a férfiak számára ez még nem biztosított. Mikor lesz végre olyan alkotmányunk, amely biztosítja a nők és a férfiak egyenjogúságát?
A nők Magyarországon 1949 óta az alkotmány szerint egyenjogúak a férfiakkal, minden polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. Ez nem jelenti azt, hogy ettől kezdve a nők azonos lehetőségekkel rendelkeznek az élet minden területén, azonban egy fontos mérföldkőnek számít a nők egyenjogúságának alkotmányba foglalása, hiszen innét kezdve az alkotmány garantálja, hogy nem lehet a nőket diszkrimináló törvényt hozni.
Ezzel szemben a férfiak egyenjogúságát máig sem biztosítja az alaptörvény. A jelenlegi alkotmányunk bár kimondja, hogy a “A nők és a férfiak egyenjogúak” (XV. cikk 3. pont), viszont azt is hozzáteszi, hogy Magyarország a nőket külön intézkedésekkel segíti (XV. cikk 5. pont). Az alkotmánybíróság ezt a látszólagos ellentmondást úgy értelmezi, hogy a nőknek “Alaptörvényben biztosított joga van” a kedvezőbb elbánásra. Így alkotmánybíróságon csak azokat a törvényeket lehet sikeresen megtámadni, amik a nőket diszkriminálják (illetve lehetne, hiszen ennek megfelelően ilyen törvényeink nincsenek jelenleg), azokat viszont már nem, amik a férfiakat (egy tucat ilyen van és ezeknek a száma pedig egyre növekszik: legutóbb a nyugdíjtörvény és a diákhitel esetében hoztak ilyet, ezúttal pedig az adómentesség esetében készülnek rá).
Az egyenjogúságot pártolók részéről is el szokott hangzani érvként, hogy a nők és férfiak egyenlő lehetőségei még sok tekintetben nem valósultak meg azokon a területeken ahol ez fontos lenne, ezért szükséges lehet ezeken a területeken támogatni, megerősíteni őket. Ezzel én is egyetértek, de itt nem arról van szó, hogy ezzel az alkotmány lehetőséget adna arra, hogy a társadalompolitika egyes területeken különböző intézkedésekkel (pl. kampányokkal, rendezvényekkel) támogatást nyújthasson a kormányzat a nők, vagy férfiak számára (pl. hogy a nők a munka világban sikeresebbek legyenek, vagy a férfiak apaszerepe megerősödjön), hanem egészen másról. Konkrétan arról, hogy a férfiak egyenjogúsága, polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében nem garantált Magyarországon. És ennek megfelelően sorra születnek azok a törvények, amelyek ezt kihasználva diszkriminálják a férfiakat, különös tekintettel az apákra.
Azoknak a feministáknak, akik a férfijogi csoportok létjogosultságát azzal utasítják el, hogy a férfiak privilegizált társadalmi helyzetben vannak érdemes felhívni figyelmüket például arra, hogy a törvény előtti egyenlőség esetében ezek a férficsoportok olyan célokat fogalmaztak meg, amit a feministák már 69 éve elértek. Aki amellett érvel, hogy a férfiak egyenjogúságát biztosítsa az alaptörvény, az egy olyan alkotmányos védelmet kér a férfiak számára, ami a nők számára 69 éve adott és senki által el nem vitatott.
Tekintettel arra, hogy a jogegyenlőség és a nemek közötti egyenjogúságának elvét egyik politikai erő se vonja kétségbe hivatalosan, fontos lenne ezzel a nyilvánosság előtt szembesíteni a politikusokat is és magyarázatot követelni erre. Attól tartok, hogy mindez számukra elég kellemetlen helyzetet eredményezhetne, hiszen vagy a férfiak és nők közötti egyenjogúság elvével kéne vitatkozniuk, vagy pedig eddigi politikájukkal kellene szembefordulniuk.
Láthatjuk, hogy miközben hivatalos álláspont szerint jogegyenlőség van, valójában a férfiak jogegyenlősége szűkebben értelmezhető az alkotmány szerint, mint a nőké és ez a törvényeinkben is rendre megnyilvánul. Lehetséges, hogy eljött az ideje annak, hogy feltegyük azt a kérdést, hogy mikor lesz olyan alkotmányunk, amely a nők és a férfiak számára is biztosítja az egyenjogúságot, minden polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében?
