Ami rajtunk múlik, férfiakon

Nemrég beszélgettem egy ismerősömmel, ki ügyvéd és számos válóperes ügye volt az évek folyamán. Ő úgy látja, sok házasság azért megy tönkre, mert a férfi nem fektet bele eleget a párkapcsolata, a családja érzelmi működésébe. Nincs jelen. Elmesélt pár esetet, (kicsit csípős a stílusa helyenként):

A férj író volt. (Volt, mert már öt éve egy sort sem.) Felfelé ívelt a karrierje, építette ki az írószövetségi kapcsolatait, tehát hetente öt napon át este 22.00-kor érkezett haza kissé elázva és boldogan mesélte, hogy megismerkedett Dragomán Györggyel, holnap Bayer Zsolthoz megy, és különben is, milyen nagyszerű alakokkal ismerkedett meg a kávéházakban és kocsmákban, ebből lesz csak a jó kisregény! A feleségnek meg (két gyermekkel) csak ennyi volt a kérdése: örülök, hogy Dragománnal és Bayerrel beszélgetsz, de velem ki fog…?”

self-love-3208894_1280

Vagy:

” Feleség otthon van a gyerekkel. A férj dolgozik rendesen, de minden hétvégén még fényképészként elment focimeccsekre is, hogy még több pénzt keressen. A feleség egy idő után megunta ezt, és kérte arra, hogy hagyja abba a fotózást, töltsék együtt a hétvégéket. A férfi azt mondta, hogy ő ezt szereti, a nőnek ebből kára-baja nem lesz, viszont hozza a pénzt. Eredmény? Két évi kérlelés után a nő benyújtotta a keresetlevelet, mondván: a férjével nem lehet normális életet élni, mert hobbyfotózik hétvégenként. Ő meg állt a tárgyalóteremben és nem értette, hogy mi ezzel a baj…? Hát az volt a baj, öcsém, hogy magadra hagytad a nődet és a kölyködet. Aztán csodálkozott, hogy a nő besokallt. Másik perem: a férj imádott horgászni és biciklizni. Mindkettő magányos tevékenység. A nő utálta mindkettőt. Kérte, hogy néha menjenek moziba, színházba. Nem ment. Horgászott éjszakákon át. Aztán meg lett lepve, amikor hozta a postás a keresetlevelet.

A teljesség kedvéért álljon itt egy másik eset is, ezt férfijogvédő barátom mesélte:

Egy gyerekkori barátom házassága arra ment rá, hogy először az asszony keveselte a pénzt, szóval menjen külföldre… Amikor meg hajtott két állásban és talicskával tolta haza a zsetont, akkor meg miért nincs a családjával...”

Az ügyvéd ismerős így foglalta össze válópereinek tanulságát: “Amennyiben az embernek családja van (feleség, gyerek), akkor az ő érzelmi igényeiket is ki kell elégíteni. És ez rengeteg férfinél nem jön össze, mert van valami, amit ennél fontosabbnak tartanak. Pl. a munkát. Értem én, hogy termelni kell a pénzt és a feleség ezt elvárja tőle, de akkor le kell ülni vele szemben és közölni kell vele: én kellek, vagy a pénz? Aztán megbeszélik. Ha nem megy, akkor jobb gyorsan elválni.” Illetve mégegyszer, tömörebben: “Jó, hát akkor tanítsuk meg a férfiakat a következőkre. 1) Ha családod van, akkor felelős vagy érte, a korábbi életed nem folyhat tovább, az időkeretet úgy állítsd össze, hogy a feleségednek és a gyermekeidnek is meglegyen benne a boldogsága a jelenlétedben, különben baj lesz, édesem. 2) A feleségeddel közösen döntsétek el, hogy munka vagy szabadidő. Ne te találd ki, hogy a munka fontosabb a szabadidőnél. Kérdezd meg őt is. Hátha nincs is olyan sok pénzre szüksége.

Hozzászólások