Hogyan járulhatunk hozzá a valódi egyenlőséghez?

Volt már szó arról itt a Valódi Egyenlőségért oldalon is, hogy lehetséges-e a férfimozgalom és a nőmozgalom együttműködése. Ezt szeretném egy kicsit továbbgondolni most, amellett érvelve, hogy lehetséges és érdemes minél inkább arra törekedni, hogy bizonyos kérdésekben konszenzus jöjjön létre legalább a mozgalmak mérsékeltebb képviselői között.

Az egalitarizmus azt célozza, hogy minden ember egyenlő legyen, mindenkinek ugyanolyan politikai, gazdasági, társadalmi és polgári jogai legyenek és ne legyenek olyan társadalmi különbségek, amelyek egyes emberek, vagy csoportok számára aránytalanul kedvezőtlenek. Napjainkban a nő – és férfimozgalmak, amik között gyakran konfliktust látunk, igen nagyrészt erre az alapelvre hivatkoznak. Törvényszerű a konfliktus az egalitárius nő – és férfiszervezetek között, vagy lehetséges konszenzus?

A nőmozgalom és a férfimozgalom egalitarizmushoz való viszonyának lehetséges esetei:Névtelen

 

 

A: Olyan nő – és férfimozgalmak tartoznak ide, amelyek egalitárius értékek mentén a nők és a férfiak képviseletét is felvállalják, ezeknek összeegyeztetésére törekszenek és azok a célok, kezdeményezések, amelyek ennek szellemében születnek meg.

B: Olyan egalitárius nőmozgalmak, amelyek a nőket képviselik és azok a célkitűzések, amelyek ennek szellemében születnek. Például ilyen cél, hogy a nők is vállalhassanak munkát és az ne legyen hátrány a karrierjük során, hogy nők.

C: Olyan egalitárius férfimozgalmak, amelyek a férfiakat képviselik és azok a célkitűzések, amelyek ennek szellemében születnek. Például, hogy az apákat azonos jogok illessék meg, mint az anyákat és legyen nagyobb az apák szerepe a gyermekek életében.

A D és az E kategóriába tartozik minden olyan mozgalom, kezdeményezés, célkitűzés amely az egalitárius értékekekkel szembe kerül. Ezek nagyon sok félék lehetnek, létrejöhetnek például tradicionális értékek mentén, de létrejöhetnek látszólag egalitárius értékek mentén is, amelyek az egalitárius értékek elé helyezik a nők/férfiak érdekképviseletét. Például az Isztambuli Egyezmény is ide sorolható, amelynek ugyan egy egalitárius célja van (a nőkkel szembeni erőszakkal szembeni fellépés), de mindezt olyan módon valósítaná meg (a férfiak diszkriminációjával), ami szembe megy az egalitárius értékrenddel.

Véleményem szerint az egalitárius értékeket nem sértő (lásd: A, B, C) célok igen nagyrészt összeegyeztethetőek és azok a mozgalmak amelyek ezt az elvet képviselik nagy eséllyel alakíthatnak ki konszenzust, együttműködést. Vagyis ha azonos alapelv mentén működnek ezek a mozgalmak és különböző érdekek és politikai szempontok nem írják felül ezeket az alapelveket, akkor én semmi akadályát nem látom az egalitiárius elv mentén szerveződő férfi – és nőmozgalmak közötti konszenzusnak.

Ha ma vetünk egy pillantást arra, hogy milyen a nő – és férfimozgalmak helyzete, illetve milyen általuk kezdeményezett felvetések uralják a közéletet, akkor nagyjából ilyen képet kapunk:

Névtelen2

 

Érdemes kiemelni a nőmozgalom domináns szerepét és ezen belül is a feminizmus meghatározó jellegét és annak kettősségét. A hatalomban, befolyásban megnyilvánuló különbség erősen rontja a konszenzus esélyét, mivel jellemzően nem egyenlő a nőmozgalmi – és férfimozgalmi aktivisták pozíciója, lehetőségei. Ez a vitát alapvetően meghatározza, a konszenzus és a párbeszéd alapfeltétele lenne, hogy olyan feltételek jöjjenek létre, hogy a hatalmi különbségből adódó esetleges konfliktusokat elkerüljük.

Az, hogy milyenek a feministák sokkal összetettebb kérdés annál, hogy egyszerű választ adjunk, hiszen egyrészt a feminista mozgalom valóban sok tekintetben képviseli és garantálja a nők egyenjogúságát, egyenlőségét és szabadságát (lásd: B), ezt el kell ismerni, azonban azt is látni kell, hogy ez nagyon sok esetben együtt jár a férfiak egyenjogúságának, egyenlőségének és szabadságának korlátozásával és a férfiakkal szembeni ellenérzések, indulatok, gyűlölet szításával, valamint a hatalommal való visszaéléssel a nemekkel kapcsolatos politika területén (lásd: D). Ha ezt a kettősséget szem előtt tartjuk, akkor lehet egyszerre kritikusnak lenni és konszenzusra törekedni.

De miért lehet fontos ez olyan szervezeteknek, akik a nők, vagy a férfiak érdekeit képviselik? A nőmozgalom már régóta meghatározó hatással van a társadalomra, gondoljunk csak arra, hogy mennyire jelentős hatással volt a jogra (a nők egyenjogúak minden tekintetben), a társadalompolitikára (pl. nők helyzetének javítását célzó politikák) és a társadalmi személetmódra (a lakosság kb. 90%-a támogatja a női emancipációt). Ha a meghatározó nőmozgalmak és a férfimozgalmak látszólag egymással teljesen szemben állnak, annak az lehet az eredménye, hogy a férfiakat és a nőket is egymással szembe fordítják és a nemek közötti szolidaritást tovább csökkentik. Ez önmagában is beláthatatlan hatással lehet a társadalomra, ami aligha érdeke a nőknek, vagy a férfiaknak, ráadásul ezeknek a mozgalmaknak az eredeti célkitűzéseit is visszavetheti (lásd: a nőkkel szembeni erőszak és férfiakkal szembeni erőszak már most is mennyire szembe van egymással állítva).

Tehát úgy látom, hogy ma több olyan háttérbe szorult nézőpont van, amit erősíteni kell a valódi egyenlőség érdekében és amiért érdemes civil aktivistaként tenni: egyrészt hogy a férfiak szempontjai is legyenek ilyen módon képviselve, szükség van a férfimozgalmak megerősödésére, másrészt a nőmozgalmon belül a mérsékeltebb, egalitárius nézőpontot képviselőknek láthatóvá kellene válniuk, továbbá el kellene indulnia erről egy párbeszédnek, konszenzusra törekvésnek a nők és a férfiak között.

Hozzászólások