Férfigerinc – gondolatok Nemzetközi Férfinap alkalmából

Bevallom, én inkább elfogadó és támogató ember vagyok, semmint büszke és a jogaiért küzdő. De tisztelem azt az embert (férfit) aki vállalja amiben hisz, és emelt fővel néz szembe azzal, amit a Sors (sokszor egyszerűen a társadalmi többség) rá kimér. Mert ki hallgat meg és ki tisztel ma egy férfit, ha a gondjairól beszél? Pláne, ha ezek szembemennek a mainstreammel? Van, hogy egy másik férfi sem!

Kik építik a házakat, utakat, hidakat, csatornákat és vezetékeket? Kik vállalják a politikai megmérettetést? Dolgoznak a bányában és az erdőkben? Védik a hazát? MI. Mi, férfiak. Minden más területén az életnek legalább olyan jól teljesítünk, mint a nők, ezeken azonban messze jobban. Van mire büszkének lennünk. Vannak azonban akik a vízesés felé sodródó evezősöknek látnak minket.

A Képmás magazin hosszú interjúban elemzi a férfiak mai helyzetét, s az írás végkövetkeztetése az, amit egyébként józan ésszel is végig gondolható: a férfiak oldják meg a saját életüket! Józan ésszel is követhető ez a logika, ugyanis (és ez segítők között különösen egyértelmű) mindenki csak a saját problémáit tudja megoldani. Senki helyett nem tehető meg semmi, legfeljebb érte és vele. De nem helyette.

Ma komplex pszichológiai, szociológiai és jogi segítségre van szükségünk, és mindezt csak mi vívhatjuk ki magunknak. Összefogásra van szükségünk és egymás felé fordulásra. Olyan közösségek kellenek, ahol meg tudjuk beszélni a dolgainkat, ahol küzdhetünk egymásért. Az mindenesetre elmondható, hogy a Férfihang és testvérlapja, a Női Hang komolyabb lépéseket készül tenni az olvasóbázis növelésére, és a férfimozgalom szellemi javait szélesebb közönséghez eljuttatni. Azonban ez kevés: vezetők kellenek.

Férfiakra van szükség, akik mentálhigiénés műhely jelleggel (kimondani, meghallgatni, tisztelettel megvitatni és titkot tartani ) közösségeket (akár virtuálisan) hoznak létre és működtetnek. Kellenek olyan terek, ahol kitermelődnek azok a gondolatok, megerősödnek azok az igények, amelyeket a társadalom felé is képviselhetnek a civil önkéntesek. Ahol a ma férfija leteheti a terheit, és közösségi élményben van része. Közép és hosszú távon már cél a társadalom építése, átalakítása is. Erősíteni azt, ami jó (pl. családok), gyengíteni ami rossz (pl. harmadik hullámos feminizmus).

A jövő gazdasági értelemben a nőké (jövőkutatók szerint). A hatalomra is esélyesek. De a közösségi és spirituális terek nyitva állnak a férfiak előtt, és ha a szétaprózódott (ki-ki gyötrődik egyedül az életével) állapot megszűnik – talán kiderül, hogy a jövőkutatók tévednek.

Hozzászólások