Warren Farrell: A férfihatalom mítosza 4.

(Amerikai adatok alapján.)

Amennyiben Amerikában egy, a 18 éves kort elérő férfi visszautasítja a mozgósítás, bevonultatás célját szolgáló regisztrálást, akkor először is nem kaphat állami alkalmazást (a US Post-tól az FBI-ig). Másodszor elébe néz egy 250 000 dolláros büntetésnek és öt év börtönnek. A börtönben pedig a fiatalsága és az erőszak elutasításáról szóló hírneve révén homoszexuális erőszakoknak és akár AIDS – nek néz elébe. Miért? Mert túl érzékeny volt ahhoz, hogy az ölést válassza.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a csak férfiakra kiterjedő sorozási nyilvántartás és a csak férfiakat érintő harckötelesség legalizálja a férfiak megerőszakolását. Képtelenek vagyunk segíteni annak az érzésén, hogy túlzunk, amikor összehasonlítjuk a férfiak tömeges kivégzését (pl. a “Glory” – Dicsőség című film is megmutatja ezt) a törvényesített szexuális erőszakkal. Annyira megszokott, hogy a férfiak halálát “dicsőségnek” hívjuk.

soldiers-60714_1280

A többféle választással rendelkező nő, és a lehetőségek nélküli férfi.

Sok államban (Amerikában) az a fiú, aki nem esik át a sorozási nyilvántartáson, nem kaphat felvételt az állami iskolákba és nem kaphat kölcsönt a magániskola finanszírozására. A férfiközpontú regisztráció a nőknek az alábbi lehetőségeket kínálja fel, ha nem regisztrálnak:

  1. felvételizzen állami iskolába
  2. felvételizzen magániskolába, állami támogatással
  3. házasodjon és dolgozzon, legyen szingli és dolgozzon, legyenek gyerekei…

A férfiak lehetőségei:

  1. börtönbe vonulni

A  férfiakra és nőkre vonatkozó különböző normáink azt eredményezik, hogy a nők kivonhatják magukat erkölcsi dilemmák alól, és magukra és nőtársaikra úgy tekinthetnek, mint jóval ártatlanabb és erkölcsösebb emberekre a férfiaknál.

A hímsovinisztább országok jobban védik és egyben korlátozzák a nőket. Olaszország és Spanyolország teljesen megvédi a nőket a katonaságtól, meg sem engedve nekik, hogy csatlakozzanakm hozzá. Dánia megengedi a katonának állást, és a harci részvételt is, de a sorozás alól felmenti őket. Akár csak az USA – ban lehetőséget adnak kötelesség nélkül. Ezek az országok férfi-, illetve nősoviniszták, nem pedig emancipáltak.

Annak a mértéke, hogy egy ország mennyire emancipált az, hogy mennyire szabadítja fel a férfiakat a nők megvédésének kötelezettsége alól, és mennyire neveli a nőket arra, hogy egyenlő mértékben védjék meg a nők a férfiakat is. Nincs ország, mely túlságosan emancipált lenne.

A szovjet vagy izraeli hadseregben sem egyenlők a nők a férfiakkal?

Tény: a női hadtestet az Izraeli védelmi erőkben CHEN – nek hívják, ami a héber formája a “báj” szavunknak.

Azt hisszük általában, hogy a szovjet és az izraeli hadsereg az, ahol a nők tényleg egyenlő kötelességeket viselnek a férfiakkal. Nos, nem igazán. A szovjet haderő kevesebb mint egy százaléka női. Nőket nem küldenek harcolni. Izraelben mindkét nem alanya a sorozásnak, de harci kötelessége csak a férfiaknak van. A nők számára a harc vállalása egy opció, amit manapság szinte soha nem kérnek számon.

A szovjet, illetve izraeli nők (az amerikaiakhoz hasonlóan) tanulhatnak olyan szakmákat, amelyeket a leszerelés után tudnak hasznosítani. (Tanár, technikus, szakács, stb.)

Adófizetők pénzén kiképeznek nőket olyan szakmákra, amelyekből profitálhatnak a civil életben, míg a férfiakat arra tanítják, hogy ölj, vagy megölnek! 

Azok a férfiak, akik túlélnek, és visszatérnek a civil életbe, olyan tapasztalatokkal és kiképzéssel, amelyek a rombolásról és nem az építésről szólnak. (Majd megvádoljuk a férfiakat, hogy destruktívak és nem konstruktívak.)

Az izraeli férfiak nem kell, hogy ugyanannyit szolgáljanak, mint a nők? Nos, elméletben a férfiak három, a nők két évet. A valóságban a férfiak átlagosan tizenhárom évet szolgálnak, míg ötvennégy évesen elveszítik az alkalmasságukat, a nők kevesebb, mint két évet. Miért? Először is: a nők kb. 50%-át hívják be, míg a férfiak 90% – át. Másodszor: az izreali anyákat nem kényszeríthetik szolgálni a kötelező két éven kívül, míg az apákat igen. Harmadszor: a férfiakat – akár apák, akár nem – évenként két hónapra berendelik a kötelező három éven felül, míg el nem érik az alkalmatlansági kort. Csak a gyermektelen nőknek kell készültségben lenniük. Negyedszer: háborús időkben a férfiak addig szolgálnak, míg arra szükség van. És csak ők szolgálnak addig!

cemetery-999955_1280

A meghatározott “üveg pince”.

Elit osztály, vagy halálosztály? A katonaság a férfihatalom következménye?

“A politkám, uram? Katona vagyok, nekem nincsen politikám, uram!” Henri Giraud francia generális

Az USA – ban, akárcsak Franciaországban a háború indítása a törvényhozás és az elnök kezében van. Mindkettőt a választók határozzák meg. A generális csak olyan mint egy sofőr. Az a munkája, hogy elvigyen oda, ahova mi mondjuk neki.

A katonákat egyénileg nem a dominanciára, hanem a szolgálatra képezik ki. Miután bebizonyította, hogy képes elfogadni parancsokat, adhat ki ő azokat. A kiképzése során az a tény, hogy parancsot adhat abból fejlődik ki, hogy képes parancsot elfogadni – a dominanciájának az alapja a szolgálat és alárendelődés.

Azt gondoljuk, a japán férfi tipikus példája a domináns férfinak. Nos, a II. Világháborúban a japán katonák a Harcos Útja alapján voltak kiképezve. Arra készítették fel őket, hogy meg akarjanak halni az uralkodóért és az őseikért. Számukra nem volt más választás: győzelem vagy halál. A kamikaze harcosok egy következménye voltak ennek a felfogásnak: a totális rabszolgaság valaki “Más” – ért.

Gyakran hallatjuk a hangunkat a férfiak versengése miatt, de becsukjuk a szemünk a férfiak önzetlensége előtt. A hadseregben a férfiak feláldozzák magukat az országukért, és azon emberek szabadságáért, akik erről nem is tudnak. (Ld. a szerb határszakaszon pl. a mi biztonságunkért dolgoznak 0-24 – ben. a fordító) Maga az önzetlenség. Még a hadsereg szintén veresengő. Verseng a szolgálatért, annak jobb végrehajtásáért. A férfiak életében a versengés gyakran út az önzetlenség gyakorlása felé.

Az Irak-Irán háborúba először Irán, majd Irak fiúkat küldött a frontvonalakba 6 éves korig. A fiúk éppúgy lőttek és dobtak gránátot mind a katonák, és az Irakiak visszalőve, küldték éppúgy a halálba őket. Az iraki katonák miután elkezdték lelőni a fiúkat, elkezdték jelenteni, hogy nem megy már úgy, mint addig. Csődbe kerültek morálisan, rémálmokról számoltak be, és évekig kísértették őket az emlékek. A gyerekek bevetésének pont ez volt a célja: tönkretenni az iraki morált. Annyira elterjedt volt a fiúk bevetése, hogy ha Iránban megtamadtak egy várost az irakiak, a családok a fiaikat rögtön harcolni küldték, azt híve, hogy jobb, ha a frontvonalon meghalnak, és a Mennybe jutnak, mintha egy légitámadás során halnak meg, és nem harcoltak egyáltalán. A Mennyel, mint a halál jutalmával a fiúk “önként” jelentkeztek a harcra. Azelőtt, hogy törvényesen a hozzájárulásukat adhatták volna bármihez. Ez a gyerekkor szocializálta a fiúkat, akik gyűlölt Szaddam űhusszeinekké, és a lányokat, akik védendő nőkké váltak a szemünkben.

A háború nem a Paradicsom jutalmát adta el a fiúknak, hanem hogy ingorálják a poklot maguk körül. Senki sem figyelmeztetett pl arra, amikor egy szovjet katona felvette a halott anyja mellől annak csecsemőjét, és a kis test darabjaira foszlott a kezében… vagy arra, amikor egy afganisztáni lázadó egy másik szovjet katonának a csípőjénél bemetszést csinált, és a bőrét, mint valami trikót, annak a feje fölé húzta.

Amikor mi valakinek az életével törődünk figyelmeztetjük, és nem szép ígéretekkel csábítjuk. A cigaretta reklámokon figyelmeztetünk a lehetséges következményekre, de a sorozási reklámokon nem. Amikor Amerika a 70′-es évek végén adókat fizetett, hogy segítsen Iránnak, akkor segített kifizetni a fegyvereket az országnak, hozzájárult az emberek besorozásához, a fiúk frontvonalra küldéséhez.

young-child-1166349_1280

Kínai fiatalembereket azzal képeztek a halálfélelemmel való szembenézésre, hogy kb. 4-5 követ a fejükre tettek, majd a legfelsőket szétzúzták pöröllyel. (Képzeljük el, mondjuk a Time magazint amint pl. csak lányokat mutatnak, amint pöröllyel a fejük felett csapkodnak… nem jeleznék vajon rögtön, hogy szexizmus van?) Nos, ennek a gyakorlatnak két trükkje van igazából: először is a kövek közt a pöröly ereje elveszik, így a fiatal férfiak nem sérülnek meg. Másrészt megtanít arra a pszichológiai igazságra, hogy a dolgok sokszor nem olyan rosszak, mint amilyen rossznak kinéznek.

Hozzászólások