Beszélgetés Bélteki Katalinnal 1. rész

59039631_239220060284828_6432722808714821632_nBélteki Katalin, szabadúszó aktivista, a nemek közötti egyenlőségért küzdő Valódi Egyenlőségért csoport tagja. Vele beszélgettem elsősorban arról, hogy mennyire van jelen a nőellenesség a mai magyar társadalomban, hogy nőként milyen személyes tapasztalatai vannak, mi váltja ezt ki és mit lehet tenni ez ellen. A beszélgetés során érintjük a férfiellenesség problémáját is, illetve a férfiak és nők közötti kapcsolat és a nemi szerepek kérdéseit is. Beszélgetésünk 1. része.

Miért fontos neked ez az ügy? Hogy jutottál el a mi csoportunkhoz, amely a nemek közötti egyenlőséget egy alternatív nézőpontból közelíti meg?

Azt vettem észre az utóbbi években, hogy megborult az egyensúly. Eddig nem találkoztam tipikusan hímsoviniszta megjegyzésekkel a tévében, de most már találkozom nősoviniszta megjegyezésekkel, képekkel. Például, amiről már beszéltünk, hogy a férfi, a háztartási vegyszerek reklámjaiban mindig totál idiótaként van bemutatva. Vagy van ez a „férfinátha” dolog, meg egy csomó ilyen apró pici megjegyzés, ami elülteti az emberek fejében, hogy a férfiak hülyék, alkalmatlanok,és ez egyre rosszabb lesz. Amerikában valami hihetetlenül erős gyűlölködő hadjárat indult és ugye minden, ami nyugaton menő, az ide is begyűrűzik, de ez rettentően rossz irány, meg kell állítani mielőtt mégbeindulna itt is, nem szabad hagyni, hogy teret nyerjen, hiszen abból, hogy utáljuk egymást, soha semmi jó nem fog felépülni. Másrészt a feszültség egy darabig gyűlik, gyűlik, aztán robban – akkor mi nők leszünk megtámadva, mi leszünk utálva és akkor megint visszafordul az egész és nem a két szélsőség között kéne billegni, hanem az aranyközéputat megtalálni, hogy melyik „ivar” miben jó. A gyengeségekkel nem ostorozni kell a másikat, hanem alátámasztani, megsegíteni, kiegészíteni. Ezt kéne tolni az emberek fejébe, nem kellenek a veszekedések, verekedések, gyűlölködés, abból soha semmi jó nem születik.

Ha a médiában nem is annyira, de a mindennapi életben, vagy az interneten azért inkább előfordul a nőellenesség. Én legalábbis ezt gondolom, te hogy látod?

Igen, a médiában annyira nem tapasztalom, inkább az interneten, ahol a kis közember is kifejtheti a véleményét, de ott is inkább a feminizmusra reagálva. Ami egy kicsit érthető, de egy idő után már ugyanúgy zavaró tud lenni. A hétköznapi életben erős nőellenességet nem tapasztalok, szerintem a magyar köztudatba még annyira nem ágyazta be magát ez a háború. Legalábbis nekem az a személyes tapasztalatom, ahol megfordultam, hogy az emberek gondolkodása vegyes: szeretjük a férfiakat, nem szeretjük, szeretjük a nőket, nem szeretjük. Természetesen, amikor nagyon férfias munkahelyre mentem dolgozni, például raktárosként (ott a fizikai munka miatt inkább férfiak szoktak megfordulni ), na ott azért lehetett érezni, hogy minket lányokat, nőket piszkálnak, mit keresünk mi ott, sokszor nevetség tárgyai voltunk gyakorlatilag. Gyűlölködés szintre nem szokott fajulni az ilyesmi, hála a jó istennek, inkább csak kinevetnek, persze az is bántó tud lenni egy idő után. Azon a munkahelyen egyébként benne is volt a szerződésünkben (ami egy érdekes dolog, nem is tudtam, hogy van ilyen), hogy a férfiak mennyit emelhetnek összesen meg egyszerre, és a nők mennyit. A nőknek kisebb értékek voltak megadva és ebből nekem az következett, hogy kevesebbet is keresünk, de tilos volt a fizetésünkről beszélgetni. Nekem így egyértelmű volt, hogy a srácok miért keresnek többet, nem is vetettem soha a szemükre. Egyébként, amikor nehéz tárgyat láttak a kezünkben, szó nélkül siettek segíteni.

Egy fontos kérdés az, hogy mit nevezünk nőellenességnek. Pár példát hoztam erre, amivel kapcsolatban ez felmerülhet. A tradicionalista szerepfelfogás meghatároz különböző elvárásokat a nők irányába, például hogy a nő dolga a gyermekek gondozása. Aztán vannak a különböző sztereotípiák, ezek egy része negatív – például, hogy a nők nem jó vezetők. A sztereotípiák előítéleteket alakítanak ki, például, hogy azt gondoljuk, hogy a nők nem jó vezetők és emiatt bármely nőről feltételezzük, hogy ő se az. Szintén itt érdemes megemlíteni a negatív attitűdöket is, ami lehet akár gyűlölet is. Végső soron ezek mindegyike elvezethet a diszkriminációhoz. Például előítéletességből következő diszkrimináció, ha fel se vesszünk egy női jelentkezőt egy adott pozícióba, hiszen azt gondoljuk például, hogy mivel ő nő, ezért nem lehet annyira jó vezető. Ezek különböző szintjei a nőkhöz való viszonyulásunknak, sokszor nem egyértelmű, hogy ki mit tekint nőellenesnek.

Igen, ilyeneket én is hallottam, hogy a nők nem tudnak vezetni, de igazság szerint egy csomó ilyen előítélet van a férfiakról is. Van egy csomó, amivel meg a férfiakat lehet piszkálni és attól függően, hogy milyen csoportba, emberi közösségbe megy az ember, mind a kettővel találkozhat. Természetesen én is kaptam már negatív megjegyzéseket, bár autót még sose vezettem, ezért a vezetési technikámat még nem szidták. De hallom, amikor valakinek az autójában ülök, hogy „na, ott a női vezető”, merthogy túl lassú, meg túl óvatos, ha túl gyors, akkor meg azért. Férfiakra meg szokták mondani, hogy ha el akarsz rejteni előle valamit, tedd az orra elé, úgyse fogja megtalálni, szóval mind a két nem megkapja a magáét. Én alapvetően azt tapasztalom, hogy akkor van valakinek ellenséges hozzáállása a nőkhöz, ha vannak már válással kapcsolatos rossz élményei. Én úgy vettem észre, hogy aki még ezen rossz élmény előtt áll, az sokkal barátságosabb a nőkkel, aki meg utána van, annak hosszabb idő kell, mire megérti, elfogadja, hogy te nem vagy olyan gonosz nő, mint a volt felesége, és akkor kezd el jófej lenni hozzád. Tehát inkább a középkorú férfiaknál tapasztalom ezt az ellenséges hozzáállást. Szerintem a válás az, ami igazán derékba töri egy férfi hitét a nőkben, hogy milyen csúnyán elbánik vele az, akibe szerelmes volt. Rémálmaikban sem gondolták volna, hogy mivé fajulhat a dolog, és ez összetöri az egész világukat, porig rombolja, nem tud ugyanúgy felállni belőle, nem tud ugyanaz az ember lenni, aki előtte volt. Egyébként az esetek többségében ki is derült, hogy az a férfi, aki nagyon arrogáns volt velem, meg lekezelő, az elvált és akkor már úgy értelmeztem a viselkedését. Nyilván akkor is rosszul esik, de fontos megérteni, hogy egy sérelem húzódik a háttérben.

Nem feltétlenül utálja valaki a nőket, de beoszthatja őket olyan szerepre, ami nem túl igazságos. Tapasztaltál-e ilyet?

Úgy érzem, hogy szerencsére elég modern korban vagyunk. Most már attól, hogy egy nő nem a konyhában van, nem kapunk hidegfrászt. Volt a csoportban is szó arról, hogy nagyon régóta tradíció, hogy a férfi meg megy háborúzni,de a férfiaknak se feltétlenül az a vágyálmuk, hogy ott haljanak meg a lövészárokban. Pont egy olyan korszakban vagyunk most, amikor ez az egész újraíródik, és ez nyilván veszekedős, harcolós időszak lesz egy darabig, amíg lecsillapodik, valószínűleg az lesz a végkimenet, hogy mindenki azt csinál, amit akar, mert rájövünk, hogy egy nő is lehet katona, egy férfi is lehet óvóbácsi. Rá fogunk jönni arra, hogy a tehetség nem az alapján dől el, hogy mi van az illető két lába között, hanem, hogy mi van a két füle között. Úgyhogy most egy képlékeny korszakban vagyunk. Nekem még nem mondták, hogy maradjak a konyhában, meg az ilyen embereket szerintem el is kerülöm. Van egy személyiséged és egy idő után ahhoz igazodik a baráti társaságod, mert aki nagyon nem illik hozzád, attól eltávolodsz, vagy ő tőled, így az ilyen tapló emberek kimorzsolódnak az ember életéből. Hallani hallottam, hogy mit erőlködöm, meg „menjél már férjhez”, „hány éves vagy már, hol a gyerek”… de ezeket leginkább nőktől kapja az ember! Szerintem a fiúk is megkapják, hogy „miért nem vagy még nős”, „miért nincs gyereked”, „miért nincs több gyereked”. Alapvetően azt gondolom, hogy egy nagyon modern korban élünk és szélsőséges fellépést ellenünk még nem tapasztaltam. Esetleg a kisebbségek körében lehet még igazságtalan szereposztás, ahol a kislányokat kiházasítják. Magyarországon azért elég méltányos a helyzet az otthon maradó nőkkel szemben is, ha belegondolsz, hogy Amerikában azt hiszem, csak néhány hónapot lehet otthon maradni az újszülöttel, nálunk meg 3 év a GYES. Nálunk messze jobban támogatják a családokat, szóval szerintem nagyon jól állunk, térben és időben nagyon jó helyre születtünk.

Már említetted, hogy a feminizmusra válaszként jelentek meg nőellenes hangok. Ez egy kicsit más, mint amiről eddig beszéltünk. Különbséget lehet tenni, hogy van a nőellenességnek egy tradicionális formája, amiről eddig beszéltünk, viszont van egy modern formája is, ami nem csupán a feminizmus igazságtalanságait kritizálja, hanem átfordul egy nőellenességbe. Például jelen van a nők érdekében létrehozott kezdeményezésekkel és a sikeres nőkkel szemben sokak részéről egy negatív attitűd.

Ilyesmit tapasztaltam több helyen, hogy ha egy nő tud valamit ugyanannyira vagy jobban, mint egy férfi, az nagyon-nagyon zavarja és bántja a férfiakat. Ezt így érzékelem. Az meg egy nagyon rizikós téma, hogy milyen jogokat adjunk egyik-másik nemnek, mert ugye a jogegyenlőség sokáig tud menni, de aztán falba ütközik, ott van a gyermeknemzés, amelynek feladata nem tud 50-50 százalékban eloszlani a nemek között, és ott már aztán káosz van, hogy hol, kinek, milyen joga legyen. De azt vettem észre, hogy a férfiak örülnek annak, hogy ők is elmehetnek GYESre. Még őket eléggé megnézik ezért a játszótéren,bár már az én apukám is GYESes apuka volt és mesélte, hogy megszólták, kinézték, valószínűleg ez az elmúlt 30 év alatt már oldódott. De visszatérve, ez egy nagyon érdekes téma, mert persze nekem is mindig jól esik az egómnak, amikor az én „fajtámat” hozzák előnybe, de ugyanakkor sokszor nagyon jogos ellenérveket hoznak fel a férfiak. Sokáig abba nem is gondoltam bele, hogy annak ellenére, hogy én mindig nagyobb veszélyben érzem magam az utcán, mint nő, hogy biztos elkap valaki, a férfiakat sokkal többször támadják/verik meg. Merthogy ők egymásban riválist látnak, meg valahogy benne van a kultúránkban, hogy egy lányt ne üssél meg, de akkor fiút dupla annyi erővel? Magyarországon hál’ istennek annyira nem hétköznapi a nemi erőszak, viszont az, hogy a férfiakat megtámadják, mert van rajta sapka, nincs rajta sapka az viszont teljesen általános. És mondjuk egy férfi, aki nincs kigyúrva – mert miért legyen mindenki kigyúrva – az igencsak hátrányban van, eleve beszólnak neki, hogy nem néz ki olyan férfiasan, szóval ezek valóban tényleg nagyon súlyos problémák és egyaránt foglalkozni kell mindkét nem problémáival. Meg úgy általában, hogy kin vezetjük le a fájdalmainkat, ezt nagyon gatyába kell rázni.

Folyt. köv.

Hozzászólások