Figyeljetek Rám! – Gyermekjogi Konferencia

Az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület “Figyeljetek Rám!” címmel gyermekjogi konferenciát tartott Budapesten, a Lurdy konferencia és rendezvényközpontban. Az esemény előzetes regisztrációt követően nyitott volt az érdeklődők számára. Magyar és külföldi előadók tartottak előadásokat a témában és a végén egy kerekasztal beszélgetés zárta a rendezvényt, mely során kérdezni is lehetett az előadóktól. Toplak Zoltán és Szujó Flórián beszámolója az eseményről, melyben röviden ismertetik az előadókat, az előadások témáját, illetve az előadók – szerintük – legfontosabb megállapításait.

60035592_2839436186073625_6969066590788648960_n

Jaczó András az egyesület titkára nyitotta meg rendezvényt, köszöntőjében elmondta, hogy az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület néhány évvel ezelőtt alapult, baráti társaságként indultak, de később úgy gondolták, hogy szervezetten küzdenek azért, hogy a gyermekek kétszülős igénye érvényesüljön.

Edward Kruk, szociológus, családkutató a Brit Kolumbiai Egyetem gyermek – és családpolitikára specializálódott egyetemi docense, az Osztott Szülői Felügyelet Nemzetközi Tanácsának Elnöke a szülői elidegenítésről és a váltott elhelyezés előnyeiről beszélt a tengerentúlról élő videókapcsolásban. A váltott elhelyezést tartja az ideális alternatívájának annak, hogy a bíró döntése alapján az egyik szülőt kivonják a gyermek életéből. Az elmúlt évtizedek során több, mint 60 tanulmány jelent meg, amelyek ezzel foglalkoztak és többségében ezek azt találták, hogy a váltott elhelyezésben élő gyermekek jobban érzik magukat, ezek eredményeit ismertette a hallgatósággal. Ezek a kutatások Kruk szerint alátámasztják, hogy a kizárólagos szülői felügyeleti jog se a szülőnek se a gyermeknek nem jó. Előadásában sorra vette a váltott elhelyezés előnyeit. Többek között mellette szól, hogy megmarad a kapcsolat mindkét szülővel, csökkenti a kriminológiai problémák veszélyeit, csökkenti a válás utáni erőszakot, csökkenti a szülői elidegenítés kockázatát és megkönnyíti a bírók helyzetét is, hiszen számukra ez egy útmutatás a döntéseikhez. A megvalósításhoz arra van szükség, hogy a váltott elhelyezés, mint megcáfolható alaptézis létezzen (gyermekbántalmazás esetén ne valósuljon meg, minden más esetben igen), illetve szülőtársi terveket kell készíteni és szankciót kell bevezetni a be nem tartó szülővel szemben.

Két kriminológiai tudományos kutató következett, Dr. Sárik Eszter Katalin, az Országos Kriminológiai Intézet Bűnözéskutatási és Elemzési Osztályának főmunkatársa és Dr. Bolyky Orsolya, aki szintén az intézet főmunkatársa, illetve osztályvezető helyettese. Dr. Sárik Eszter Katalin a gyermekek ideális fejlődési ívét mutatta be, Dr. Bolyky Orsolya pedig a kutatási eredményeket (ez utóbbit egy külön cikk fogjuk ismertetni). A kriminológiai intézet munkatársai elmondták, hogy ők főleg a tragikus oldalát látják annak, hogy az apa hiánya mennyire veszélyeztető lehet. Az ideális fejlődési ív a kamaszkorban mindenképp megtörik, a kamaszkorban ugyanis hormonális változások következnek be és csökken az empátiára való készség. Egy korábban megfelelő fejlődési ívet bejárt gyermek esetében ez serdülőkori kicsúszáshoz, kisebb bűncselekmények elkövetéséhez vezethet, de egy hiányos fejlődési ívet bejárt esetében ez sokkal hosszabb lehet, akár élethosszig tarthat. A fiúk veszélyeztetettebbek, nemcsak otthon hiányzik az apa és a férfi, de az iskolában is, így nincs aki iránymutatást adhatna számukra, a megfelelő minták hiányában sokan a drog, alkohol és pornográfia áldozatává válnak. A felnőtt férfiak is nehéz helyzetben vannak, hiszen ők is szenvedtek ettől és így ha jelen is vannak, nem biztos, hogy megfelelő mintát tudnak adni.

Bulyáki Tünde, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, Szociális – és Gyermekvédelmi Módszertani Főosztályának szakmafejlesztési referense arról beszélt, hogy a gyermekbántalmazás esetén a család – és gyermekjóléti szolgálatnak milyen lehetőségei vannak, illetve mi a jelzőrendszer szerepe. Ismertette a 2016-ban létrejött család – és gyermekjóléti szolgáltatások mai rendszerét. A települési szintű szolgálatok és a járási szintű központok folyamatosan bővülő szolgáltatásokat nyújtanak. Rendszerszemlélet jellemzi ezeket, nem csupán a gyermekkel, hanem az egész családdal foglalkoznak (bárkivel, aki fontos a család életében). Nagyon széles spektrumon mozog az a szakértői gárda, akit bevonnak a szakemberek. Minden egyes lépésnél egy team dönt és arról is mindig egy team dönt, ha olyan súlyos a helyzet, hogy a gyermeknek menni kell a családból. Ismertette továbbá a vészhelyzetet észlelő jelzőrendszer működését, ennek szintjeit, hogy mikor van jelzési kötelezettség, hogy tévedés, bizonytalanság és információhiány esetén mi a teendő. Az alábbi számon tehető bejelentés: 06 80 21 20 21 – gyermekvédelmi hívószámon.

Csokonáné Vízkeleti Ildikó, Törökbálint Város Önkormányzat Segítő Kéz Szolgálat Intézményvezetője, a MACSGYOE I. régió elnökségi tagja a védelembevételi eljárásokról tartott előadást. Ismertette a védő – óvó intézkedések bevezetésétől kezdve hogyan jutottunk el a védelembe helyezés mai gyakorlatához. Elmondta, hogy a cél mindig az, hogy a családból ne kelljen kivenni a gyermeket, ha az önkéntes együttműködés nem vezet eredményre, de ha nincs olyan súlyú probléma ami miatt a gyermeket ki kellene venni a családból, akkor történik védelembe vétel. Ismertette, hogy mindez mivel jár a szülők és gyermekek számára.

Az ebédszünetet követően Jürgen Rudolph német nyugalmazott családjogi bíró, a Cochem Model megalkotója beszélt a Cochem Modelről. A Cochem Model egy interdiszciplináris munkamódszer, ami lehetővé teszi, hogy létrejöhessen a gyermekekről való közös gondoskodás válás után is. Az előadó eredetileg nem családjoggal foglalkozott, amikor családjogi bíró lett, ismeretlen volt számára ez a terület és azzal szembesült, hogy olyan döntéseket hoz, aminek következtében a gyermekek az egyik szülőt elvesztik. “Vérfoltokat hagytam magam után” – mondta és ezzel elégedetlen volt. 30 évig volt családjogi bíró, ez idő alatt dolgozta ki a Cochem Modelt. Azt tapasztalta, hogy az egyes szakterületek nem ismerték kellően egymás területét, a döntéshozás nem csak lassú volt, de úgy kellett döntéseket hozni, hogy nem volt megfelelő rálátásuk arra, amiről döntést hoznak. 1992-ben az érintett szakágak találkozót tartottak és elkötelezték magukat annak érdekében, hogy változtatnak ezen a gyakorlaton. A bírók vállalták, hogy két héten belül kitűzik a tárgyalási időpontot, az ügyvédek, hogy csak egy oldalas beadványt írnak, (nem szapulják hosszasan a másik szülőt), a gyámhivatal felé elvárás volt, hogy mindkét szülővel beszéljenek addigra. Először nem mindenki tartotta ezt megvalósíthatónak, de végül sikerült. Azt előre leszögezték, hogy a szülői gondoskodás mindkét szülő joga marad. Ez a hír elterjedt, a szülők már tudták ezt az információt, hogy ezen a bíróságon a közös szülői felügyeletről döntenek. Jürgen Rudolph szerint a “gyermekjólét” a meghatározó fogalom, amit viszont mindenki úgy ért, ahogy szeretne. Ők itt konkretizálni szerették volna ezt, a munkamódszerükkel a gyermek nézőpontját veszik alapul, a cél az volt, hogy a válás után is jó kapcsolat maradhasson a szülő és a gyermek között. A hagyományos perek (Németországban 80-90%-ban ez jellemző) eszkalációig viszik az ügyet, ami visszafordíthatatlan károkat okoz, ezért fontos a korai intervenció: minél korábban történik a beavatkozás, annál nagyobb eséllyel lehet az eszkalációt megakadályozni. Hagyományosan a szülők határozták meg az irányt, ők rendelkeztek a gyermekek és a hatalom fölött, a Cochem módszerrel ez megfordult, ettől kezdve nem a szülők, hanem az intézmények határozták meg az ügyek irányát. Németország 3000 családjogi bírójából 10 vette át, az a célja Jürgen Rudolphnak, hogy törvénybe iktassák ezt a gyakorlatot.

A német bírót egy román pszichológus igazságügyi szakértő, Iulian Laurențiu Ștefan előadása követte. Iulian Laurențiu Ștefan részt vett Romániában a szülői elidegenítési szindróma (PAS) sikeres törvényalkotói  és államigazgatási deklarálásának előkészítésében. Elmondta, hogy Romániában hasonló a helyzet, mint Magyarországon, de van néhány fontos különbség: Romániában törvényileg jobban el van ismerve a PAS, 2011 óta egy egyesület dolgozik ebben a témában. Európában számos országban úgy látják, hogy az állam jobban tudja képviselni a gyermek érdekeit, mint a szülők. Az előadó szerint viszont a valóság mást mutat, sokkal inkább az állami intézményeket kell ellenőrzés alá vonni. Azt szeretnék elérni, hogy bárki ellenőrizhesse, hogy figyelembe vannak-e véve a gyermek érdekei. Szakértők korábban Romániában arra hivatkozva mondták, hogy nem létezik szülői elidegenítés, mert jogilag nincs elismerés alatt. Ezért megkezdődött a munka, hogy legyen elismerve. Elsősorban a szülők voltak a kezdeményezői ennek, de a pszichológusok tették le az alapkövet a megvalósítás terén. Romániában több, mint 1000 szakmai, pszichológiai jelentés létezik, ami említi. 2016-ban a pszichológusi kamara útmutatást írt a pszichológusok számára és a hivatali közlönyben is megjelentette. Ettől kezdve ezt figyelembe kellett venniük a bírósági gyakorlatokban is, így azóta több száz törvényszéki határozat született meg, ami leírta és figyelembe vette a PAS-t. A PAS romániai megfogalmazása európai szinten talán az első.

Egy kávészünetet követően Dr. Sánta Nóra gyermekjogi szakértő, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Gyermekjogi Pro Bono Központ vezetője a szülői elidegenítés magyarországi elismertségéről, elfogadottságáról és megelőzési lehetőségeiről tartott előadást. Ő egy olyan nézőpontból közelít a témához, hogy a szülői elidegenítést a gyermek hogyan éli meg. Az alaphelyzet az, hogy a gyermeknek szüksége van mindkét szülőre. Ha azonban az egyik szülő elköltözik otthonról, az növeli a gyermek és a szülő közötti távolságot. A szülői elidegenítést egy olyan szemüvegen keresztül kell nézni, ahol a gyermek van a fókuszban, ez nem a szülők története. Az elidegenítés következménye lehet pl. érzelmi bántalmazás. A kapcsolattartás a gyerek joga, a szülő jogosult rá és köteles élni vele. Fontos, hogy a kapcsolattartás minőségi idő legyen: jelenlét, figyelem, érdeklődés. A gyermek véleményét is figyelembe kell venni, nincs minimális korhatár. Elmondta azt is, hogy a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány jogsegély programja ezt a gyermekközpontú megközelítést képviseli és több, mint 500 ügyben van már tapasztalata, aminek harmada kapcsolattartás.

Az utolsó előadást Deliága Éva, okleveles gyermekpszichológus, interaktív gyermekterapeuta tartotta meg, akinek előadása segítséget nyújtott ahhoz, hogy felismerjük a lojalitáskonfliktus jelenségét az elvált szülők gyermekeinél és beszélt arról is, hogy ezt hogyan tudjuk feloldani. A lojalitás hűség, szövetség, amely a gyermeket mindkét szülőhöz köti. A gyermeknek ezért az a legjobb, ha együtt vannak azok, akiket szeret. A lojalitáskonfliktus azt tükrözi, ha hirtelen úgy tűnik, hogy választania kell a két szülő között. Sokszor elég egy gesztus, egy mozdulat, egy apró megrándulás a gyerekek ezekből pontosan látják, hogy két ember hogy viszonyul egymáshoz. A lojalitáskonfliktus legsúlyosabb formája épp az elidegenítés. Ilyenkor az szülő egyenesen elvárja a gyermektől, hogy szövetségese legyen. A gyermekpszichológus saját tapasztalatai alapján adott tanácsokat a hallgatóságnak, hogy ezt a lojalitáskonfliktust hogyan tudják feloldani, levenni gyerekekről.

Egy kerekasztal beszélgetést követően, melyen a konferencia előadóitól is lehetett kérdezni, az eseményt Szaniszló Csaba, Az Apák az Igazságért Egyesület elnöke zárta le. Megköszönte a vendégeknek, hogy eljöttek és pár mondatban ismertette a konferencia lényegét, hogy milyen problémával küzdenek a külön élő szülők és ez hogyan hat ki a gyerekekre: ilyen a lojalitáskonfliktus, ilyen a váltott elhelyezés, illetve ilyenek a kriminológiai tényezők is. Azt is elárulta, hogy ebben a kérdéskörben szeretnék folytatni a munkájukat és valószínűleg jövőre is lesz konferencia, aminek szintén “Figyeljetek rám!” lesz a címe.

Hozzászólások