A nőkkel szembeni erőszak mai napig elterjedt a magyar társadalomban, legyen szó akár fizikai, szexuális, gazdasági vagy lelki erőszakról. Férfiak és nők is bántalmaznak nőket, és a gyermekkorban elszenvedett erőszak traumái is velünk maradnak. Az erőszak gyakran nem derül ki, mert az áldozatok félnek elmondani mi történt velük.
Hogy a nyilvánosság megismerje a problémát fontos beszélni róla. Célunk, hogy megtörjük a csendet és azoknak a lányoknak és nőknek a tapasztalatait, történeteit megismerje a nyilvánosság akiket bántalmaztak. Ezen az oldalon olyan lányok és nők történeteit olvashatjátok, akik áldozatai voltak az erőszaknak, akár párkapcsolatodban, akár szüleik részéről, az iskolában, vagy máshol.
Ha elmondanád te is történeted, akkor ide kattintva szabadon, névvel, vagy név nélkül megteheted. Mi történt? Hogyan élted meg ezeket a helyzeteket? Lányként, nőként mit jelentett/jelent számodra mindez? Milyen hatással volt/van az életedre? Ha kérdésed van, kérdezz bátran! Elérhetőségünk: info@valodiegyenloseget.hu.
7. történet (Judit, 50 éves)
6. történet (N, 20 éves)
5. történet (Névtelen, 17 éves)
4. történet (Névtelen, 20 éves)
Amikor serdülni kezdtem, 12-13 éves koromban az apám gyakran tett megjegyzéseket a kinézetemre. Kellemetlennek éreztem, de anya nem szólt semmit. Sokszor megdicsérte a melleimet, megállapította, hogy “milyen nagy melleim lettek”. Megijedtem, amikor ezeket mondta, de senki nem csinált belőle ügyet, ezért úgy gondoltam, ez normális. Ennek ellenére bejött a fürdőszobába kopogás nélkül, amikor zuhanyoztam, nem érdekelte, hogy meztelen vagyok. Nem egyszer tette meg, és hiába szóltam neki. Sokszor látott meztelenül, amikor már lett volna mit takarni. A szobámba is folyton kopogás nélkül jött be, rám tört, akármit is csináltam.
Aztán egyszer nyáron nagyon meleg volt, és lenge ruhában járkáltam a lakásban. 12 voltam. Bementem a nappaliba, ahol a szüleim voltak. Apám amint meglátott, rácsapott erősen a fenekemre, hozzátéve, milyen jó fenekem van. Mondtam, neki hogy ez nagyon fájt, és ne csináljon ilyet. Nem szólt semmit, mintha meg se hallotta volna. Nem érdekelte. Anya hallgatott, nem csinált semmit. Ezek után mindig attól féltem, mikor csap rá megint. Néhányszor még megismételődött az eset. Egyik reggel merevedéssel jött be a szobámba, úgy keltett fel, kopogás nélkül. Csak ketten voltunk otthon, és rettegtem, hogy megerőszakol. Szerencsére nem tette.
És most gyakorlatilag nem tudok szexuális életet élni, mert fáj a behatolás, bár orvosilag minden rendben. Nem tudok bízni senkiben, és azt hiszem, minden férfi bántani fog és kihasználni. Apám mindig a tulajdonának tekintett, csak magát tartotta tisztességes férfinak, azt mondta, hogy minden más pasi csak azt akarja. Nem tartotta tiszteletben az érzéseimet, a határaimat, mindig kihasznált, elvette az energiámat, az önbizalmamat, kelepcébe zárt. Nem engedett felnőni.
3. történet (Névtelen, 20 éves)
2. történet (Névtelen, 24 éves)
1. Talán alsós voltam általános iskolában, amikor ez történt. Egyik osztálytársammal, annak testvéreivel és a szomszéd sráccal játszottunk. Én bebújtam egy fa láda alá, a szomszéd srác pedig ezt rugdosta. Nem voltam biztos benne, hogy ki jövök onnan, de sosem mondtam el senkinek.
2. A szüleim többször is megpofoztak, a fenekemre ütöttek, általában ott is maradt a tenyerük lenyomata pár óráig. Édesanyám (nem vagyok vele jó viszonyban) többször is megtépett, a hajamnál fogva rángatott és úgy ütött, ahogy ért. Szerintük ebben nincs semmi kivetnivaló, és még örüljek, hogy nem a nadrágszíjjal, vagy fakanállal kaptam ki. Na meg persze, ők is kaptak gyerekkorukban, és “Nincs tőle semmi bajuk”. Azt hiszem, sosem volt hozzám türelmük. Ezen kívül természetesen mindennapos volt az érzelmi manipuláció és a verbális bántalmazás is.
3. Középiskolás koromban bejárós voltam, minden nap buszoznom kellett. Egyszer igen zsúfolt volt a busz, és nem az ablak mellett ültem sajnos. Egy feltehetőleg roma származású úri ember pedig mellettem állt és hozzám nyomta a “férfiasságát”. Láttam az arcán az önelégültséget, de nem mertem szólni semmit. Dermedten ültem az út végéig.
4. Vezetni tanultam, az idősödő oktató pedig az óra végén a tenyerét a combomra tette. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. És neki felesége is van…
1. történet (Névtelen)