Minden év végen találkozhatunk a hírrel a sajtóban, hogy Magyarország milyen helyet foglal el a világon “a nemek közti egyenlőség” szempontjából. Ekkor szokták közzétenni a Global Gender Gap-indexet. Nézzük meg, mi az a Global Gender Gap-index, mi alapján rangsorolja az országokat és milyen téves értelmezések szoktak napvilágot látni ezzel kapcsolatban.
A Világgazdasági Fórum 2006 óta végez felmérést a női egyenlőség szempontjából, a gazdasági helyzet, az oktatás, az egészségügy és a politika területét vizsgálva, hogy a nők mennyire különböző mértékben férnek hozzá egyes szolgáltatásokhoz, lehetőségekhez a férfiakhoz képest. Összesen 1 pontot lehetett elérni minden területén, ez a legjobb érték. Magyarország például a gazdasági lehetőségekre 0,67, az oktatásra 0,99, az egészségi állapotra és életesélyekre 0,98 és a politikára 0,07 pontot kapott 2020-as jelentés szerint.
A felmérés készítői önmaguk rendszerint úgy hivatkoznak erre, mint ami a nemek közötti egyenlőség helyzetét mutatja be és így szokott elterjedni a médiában is. Például az egyik Index cikk így számolt be: “Magyarország a 105. helyen a 153-ból a nemek közötti egyenlőség terén. A jelentés 153 országban vizsgálta meg, hogyan haladnak a nemek közötti szakadék áthidalásában, négy fő témára fókuszálva: részvétel a gazdaságban, oktatáshoz való hozzáférés, egészség és élet, valamint politikai erő. Magyarország oktatásban a 77., gazdaság területén a 80., élet és egészség területén a 12., politikai részvétel terén a 139. lett. Bár egészség terén jó helyen végeztünk, meg kell jegyezni, ez csak azt jelenti, hogy a férfiak és a nők között nincs nagy különbség, de nem utal az egészségügy vagy az emberek átlagegészségének szintjére.”
Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy ez a nemek közti egyenlőséget vizsgálja. Pedig nem, hanem kimondottan a nők helyzetét a felsorolt területeken. A Global Gender Gap index számítása szerint egy ország akkor kap pontlevonást, ha a nők helyzete rosszabb egy területen a férfiakéhoz képest, akkor viszont nem, ha a férfiaké rosszabb a nőkéhez képest. Így lehetséges az, hogy politika terén hátul vagyunk, az egészség terén pedig elől.
Ha a lista figyelembe venné az egészsé
gügyben, az oktatásban meglévő különbségeket (mely területeken majdnem maximális 0,98 ill. 0,99 pontot kaptunk), akkor ott épp a férfiak rosszabb kilátásai miatt állnánk rosszabbul, mint sok ország, mivel a nők várható élettartamtöbblete és felsőoktatásban meglévő előnye nálunk kimondottan nagy. Vagy például figyelemreméltó, hogy az oktatás területén Svájc, ahol viszonylag kiegyenlített a nemek aránya a felsőoktatásban (100 tanuló férfira 97 nő jut) pontlevonásban részesül, míg Izland, ahol hatalmas a nők fölénye (100 férfira 170 nő jut az egyetemeken) maximális pontszámot kap. Ezzel oktatás terén Izland áll az élen a világon, az az ország amelynél nagyobb egyenlőtlenségek a felsőoktatásban nem sok országban van. Ez nem nemek közötti egyenlőség.
A médiában gyakran elképesztően téves értelmezések is meg szoktak jelenni, nézzük például, hogy csak ez az egy cikk csak az oktatással kapcsolatban milyen súlyosan hibás következtetéseket tesz.
“(Magyarországon) az oktatás szinte minden szintjén közel egyenlő számban vannak jelen (a nők és a férfiak).”
Mivel az index a férfiak hátrányát nem jelzi, ezért kaptunk jó pontszámot, nem azért, mert az oktatás minden szintjén közel egyenlő számban lennének jelen a nők és a férfiak. A felsőoktatásban hallgatók 55%-a nő, azaz 100 férfira 122 nő jut ezen a szinten.
“Ezzel az eredménnyel ugyanakkor csak a 71. helyen állunk az oktatás szerinti listán, mert ebből a szempontból elég sok országban megvalósul a teljes egyenlőség.”
Más országokban sem a “teljes egyenlőség valósul meg”, ezen országok mindegyikében nagyobb a nők aránya a felsőoktatásban akárcsak nálunk, azért vannak mégis előrébb, mert az index figyelembe veszi az oktatás egyes területeit is és jutalmazza azt, hogy náluk a műszaki és tudományos területeken is magasabb a nők aránya.
“Ami vigasztalhat minket, hogy Svájc még nálunk is rosszabb helyen áll ezen a listán.”
Svájc az egyik legegyenlőbb ország ezen a területen, a felsőoktatásban a férfiak aránya 51%, a nőké 49%, vagyis minimális, 2 százalékpontos eltérés van, de mivel az a nőkre kedvezőtlen ezért tőlük pontot vonnak le. Ehhez képest nálunk a nők aránya 55%, a férfiaké 45%, azaz 10 százalékpontos eltérés van, amire mi maximális pontot kapunk. A cikkíró, ha tudja, hogy miről beszél, akkor itt tulajdonképpen ezzel mondja, hogy az a jobb, ha a nők aránya minél nagyobb és nem az, ha minél közelebb állunk az 50-50%-hoz.
A Global Gender Gap-index kiváló ahhoz, hogy összehasonlítsuk a nők helyzetét a világ különböző országaiban, arra azonban teljesen alkalmatlan, hogy megmutassa, hogy mekkora a nemek közötti egyenlőség. Csak a nők hátrányai miatt rontja az országok mutatóját, a férfiak hátrányai miatt nem, ez egy egyirányú index. A nemek közötti egyenlőséget egy kétirányú indexszel lehetne mérni. Ezt az indexet kezeljük helyén, úgy mint ami a nők helyzetét mutatja meg.
Joggal feltételezhetjük, hogy sokszor nem a véletlen műve, hogy ezt nem így mutatják be, hanem arról van szó, hogy a férfiakat érő társadalmi hátrányokat nem ismerik el olyan problémákat, ami az egyenlőséget sérti. Javítsuk ki, pontosítsuk, ha ilyennel találkozunk, ne legitimáljuk azt a tarthatatlan felfogást, hogy a férfiak rosszabb helyzete jelenti az egyenlőséget. Fontos hangsúlyozni mindig, hogy a nemek közötti egyenlőség mindenki számára egyenlőséget jelent.
