1. A gyerekednek te vagy a minta, tőled tanulja az életet. Járj elöl jó példával! Tiszteld a körülötted élő nőket és férfiakat, ünnepeld őket, amikor csak tudod!
2. Vigyázz arra, hogyan beszélsz a gyerekeddel! Ne mondj olyanokat, hogy „a fiúk nem sírnak”, vagy „egy igazi kislány nem viselkedhet így!”
3. Tanítsd arra a gyerekedet, hogy a nem mindig nemet jelent és arra, hogy az igen mindig igent jelent!
4. Legyen fontos a gyerek véleménye! Kérdezd meg mit gondol, hogyan érez, és bátorítsd abban, hogy elmondja mi van a fejében, szívében.
5. Soha ne kényszerítsd a gyerekedet arra, hogy másokat megpusziljon vagy megöleljen, ha nem akarja!
6. Figyelj oda, hogy milyen szavakat használsz! A lányok nem csak csinosak és szépek lehetnek, hanem viccesek, kalandvágyók, okosak, bátrak, vagányak is! A fiúk pedig nem csak erősek vagy nagyok. Vannak fiúk, akik félénkek, érzékenyek, helyesek… és a sor még hosszan folytatható.
7. Figyelj oda, hogy mit néz a gyerek a tévében és az interneten! Sok olyan film, reklám, videoklip van, ami sztereotip módon mutatja be a nőket és a férfiakat. Ha ilyet lát a gyerek, bátran mondd el, hogy mit gondolsz erről!
8. Tanítsd meg a gyerekednek, hogy mindenkit tiszteljen – tekintet nélkül a nemére, szexualitására, életkorára vagy vallására. Az egalitárianizmus arról szól, hogy különbözőek, ám mégis egyenlőek vagyunk.
9. Hívd fel a gyereked figyelmét a környezetetekben élő erős női és férfiszerepmodellekre! Tudjuk, hogy Magyarországon nagyon kevés a női politikus, vállalkozó vagy cégvezető és azt is, hogy kevés a férfi pedagógus, ápoló vagy titkár, de azért nem reménytelen a helyzet. Minden területen lehet találni követendő példákat. Mutasd meg a gyerekednek, hogy a nők és a férfiak is fontos részei a társadalmunknak akármit is csinálnak, akárhol is dolgoznak!
10. Tanítsd meg a gyerekednek, hogy szeresse a testét! A pozitív testkép nagyon fontos.
11. Ne csak a sztereotip szerepjátékokat játsszátok! Nem szereti minden lány a babákat, és vannak olyan fiúk, akik autók helyett inkább valami mással akarnak játszani. Engedd, hogy szabadon szárnyaljon a gyerek képzelőereje!
12. Úgy öltöztesd a gyerekedet, hogy nyugodtan játszhasson! A csini ruhákat tartogassátok az ünnepi alkalmakra. A fehér ing és a csipkés harisnya nem lehet a felszabadult mókázás akadálya!
13. Beszélj a gyereknek olyan inspiráló nőkről és férfiakról akik megváltoztatták a világot. Anna Frank, Marie Curie, Albert Einstein vagy Szent-Györgyi Albert nélkül ma más lenne a világ.
14. Bátorítsd a gyerekedet arra, hogy hallassa a hangját, és mondd el neki, hogy rajta is múlik, milyen világban élünk! Mutass példákat arra, hogy lehet (és kell is) harcolni az igazságtalanság ellen!
15. Merj bocsánatot kérni, vagy elismerni, ha tévedtél! Így is kifejezheted a gyereked iránt azt, hogy tiszteled őt. És ezáltal ő is megtanulhatja, hogy ez nem a gyengeség jele. Sőt!
Ha valakinek esetleg ismerős lenne a fenti 15 pont, az nem a véletlen műve, ugyanis ez Dr. Gyurkó Szilvia WMN-en megjelent “Így lehet a gyerekedből igazi feminista” – cikkének egalitáriánus változata. Mint látható szükséges volt kiegészíteni pár résszel. (Az aláhúzott, félövér részek ugyanis nem szerepeltek az eredeti cikkben.)
Azt gondolom, hogy itt érdemes feltenni a kérdést: Szerintetek a feminista vagy az egalitáriánus változat képviseli a valódi egyenlőséget?
Persze ne legyünk naivak: ez a WMN-es cikk igen távol áll a mainstream feminizmustól. De épp ez a probléma, hiszen ez így olyan, mint egy mézesmadzag, ami a tájékozatlan olvasó előtt van elhúzva (annál inkább figyelemre méltó, hogy még ezt sikerült egy kicsit egyoldalúan megírni).
Ugyanakkor muszáj felhívni a figyelmet arra, hogy rögtön kiderül a turpisság, hiszen el is van helyezve egy link, ami a WMN-en szintén aznap megjelent “Shakespeare után szabadon – Ezt gondolja egy kamaszlány a női egyenjogúságról” cikkéhez irányítja az olvasókat.
Ebben már a mai modern feminizmus valódi arcával találkozhatunk, amely a férfiakat kiváltságosként, a nőket pedig elnyomottként tünteti fel (aminek teljhatalma miatt ki vannak rekesztve azok, akik erről másként gondolkodnak).
“Vajon fiúnak vagy lánynak jobb lenni?” Így szól a bevezető kérdés, ezt követően pedig jön a tipikus gondolatmenet: képes kihozni mindenből – komolyan mondom mindenből – azt, hogy fiúnak jobb lenni.
Az egy dolog, hogy ő jobban szereti a verdás könyveket, mint a hercegnőket, ezt meg tudom érteni, de értsük már meg, hogy ez az ő személyes álláspontja, ebből nem lehet értékítéletet mondani és azt állítani, hogy a verdás könyvek természetüknél fogva jobbak, értékesebbek, mint a hercegnők. Ő ezt így gondolja, de vegyük észre, hogy más pedig másképp gondolja: vannak olyan fiúk akik meg szívesebben játszanának hercegnővel, de ők nem létezők a mai mainsteam genderpolitika képviselői számára.
Ráadásul túl nagy kockázatot nem vállalok azzal sem, ha kijelentem, hogy sokkal inkább elfogadottabb az, hogy egy kislány a verdás könyveket szereti, mint az, hogy egy kisfiú a hercegnőket. Szóval megint a szokásos történet: panaszkodnak a feministák, hogy milyen szörnyű a helyzete a lányoknak, hátrányosan meg vannak különböztetve, de ha elfogultság nélkül megnézzük azt, hogy kinek van több lehetősége, akkor nem egészen az a helyzet, amilyen képet ők lefestenek.
Ezt követően következik az a rész, amelyben azt állítja, hogy mennyire király lett volna az óvodában az, ha fiúként meghúzhatja a szép lányok haját. Nos, azt gondolom, hogy semmi nem tartotta vissza attól, hogy lányként a fiúk haját meghúzza, úgyhogy ez az érv megint csak nem állja meg a helyét. Arról már nem is beszélve, hogy az első dolog, amit megtanítanak egy fiúnak, hogy a lányokat nem bántjuk. Ha mégis megteszi, akkor nagyobb eséllyel és általában jobban büntetik meg, mint amikor egy lány bánt egy fiút.
Az az állítás pedig egyenesen felháborító, hogy a férfi “szinte bármit megtehet, nem kell, hogy ezért szégyenkezzen; lehetsz tahó, agyontetkóztathatod magad, beszélhetsz csúnyán, kivonhatod magad a házimunkából, mindezt azért, mert férfi vagy, „ez csak természetes”. Ezt fentebb már kifejtettem, hogy miért nem igaz.
De azért említek még egy nagyon ide illő példát: az, hogy ő ennyire népszerű (659 megosztás) azzal, hogy elmondja hogy mi a problémája a nemi szerepekkel, pont abból adódik, hogy nő. Az lényegesen kevesebb embert szokott érdekelni, ha egy férfi panaszkodik ilyesmire. Sőt, mostanában minket kifejezetten erre hivatkozva próbálnak elhallgattatni a témában a férfiak (lásd: Feminizmusról picsogni férfiatlan).
Lehet, hogy az apa gyakrabban ül családfőként az asztalnál, de ez a hierarchia manapság különösen nem ilyen determinisztikus, azért jobb helyeken a férj és a feleség egyenrangúnak számít.
Kiderül az is, hogy mennyire jó a fiúknak, hogy az apjuk kevésbé félti őket, mint a lányokat. Én ezzel ugyancsak nem értem egyet, szerintem pont az a jó szülő aki vigyáz a gyerekére és nem engedi éjszaka az utcán mászkálni, természetesen ebből is sikerült kihozni azt, hogy ez nekik rossz.
Külön figyelemreméltó ez a “kristálytiszta” logika, hogy az apa a szemét, aki nem enged el bulizni (tehát ilyenkor ő nevel), pedig azt állítja, hogy a gyereknevelés kizárólag a nőkre marad. Tehát a nevelés eleve olyan valami, ami anyai feladat, áldozatkészséget, felelősséget igényel, hála jár érte, stb… Ha apa nevel, akkor ő meg egy zsarnok, aki mindenbe belepofázik, és fujj, fujj.
A sok-sok egyoldalú félrevezető érvet követően tipikus módon jön el a cikk lezárása is: “Sok, és még annál is több a sztereotípia és a skatulyázás, ami miatt egyszerűen sokkal nagyszerűbb dolog FÉRFIÚNAK születni.(…) De akkor most ti, férfiak, miért szerettek minket, nőket, ha ennyire elviselhetetlenek/hisztisek/kiszámíthatatlanok vagyunk?”
Szóval attól még, hogy ő azt állítja, hogy jobb férfinak születni, ez még nem lesz igaz, minden józanul gondolkodó ember láthatja, hogy azok az érvek amiket felhozott, ennek épp ez ellenkezőjét is bizonyítják, azt pedig, hogy a nők hisztisek, elviselhetetlenek és kiszámíthatatlanok nem mi mondjuk, hanem ő (én nem gondolom így).
E WMN cikkek kapcsán, tehát arra szeretném a figyelmet ráirányítani, hogy ne feministának akarjuk nevelni a gyereket, hanem inkább a valódi egyenlőség szellemében.
