A kormány még 2010-ben hozta meg a jogállamiság alapvető normáit, az egyenlő bánásmódot és nemek közti egyenlőséget is sértő jogszabályt arról, hogy kizárólag nők vonulhassanak 40 év munkaviszony után nyugdíjba. 5 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez a nem egyedülálló, ám súlyosságát tekintve a többi közül kiemelkedő férfiellenes rendelkezés kritikák össztüze alá került.
Aláírásgyűjtés és népszavazás
Tavasszal a Jobbik törte meg a csendet: a párt aláírásgyűjtést kezdeményezett azért, hogy a férfiak is elmehessenek 40 év munkaviszonyt követően nyugdíjba. Sneider Tamás, a párt alelnöke sajtótájékoztatóján bírálta, hogy megszűntek a korkedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségei. A Jobbik célkitűzéseként fogalmazta meg, hogy 40 év után a férfiak is nyugdíjba mehessenek. Érvelésében felhívta rá a figyelmet, hogy a férfiak évekkel rövidebb ideig élnek, mint a nők és lehetőséget kell nekik adni a nyugdíjas évekre. Rába Kálmán, a párt Vas megyei alelnöke egy sajtótájékoztatón szomorú statisztikai tényként említette, hogy a férfiak 40 százaléka nem éli meg nyugdíjazását.
Bodnár József, a Vasutasok Szakszervezetének tisztségviselője magánemberként kezdeményezett népszavazást arról, hogy a férfiak is azonos feltételek mellett vonulhassanak nyugdíjba. A sajtótájékoztatón elmondta: sérti az esélyegyenlőséget, ha a társadalom egyik rétegének van ilyen kedvezménye, míg a másiknak nincs. Véleménye szerint meg kell szüntetni ezt a diszkriminációt úgy, hogy ne sérüljön a nők 40 éves jogviszonyra épített programja, hanem ezt a lehetőséget biztosítsák a férfiak számára is. A népszavazási kezdeményezés mögé felsorakozott a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MaSzSz) és a Liga Szakszervezetek is.
A népszavazás mögé az MSZP is beállt: „Az MSZP egyetért a férfiak korkedvezményes nyugdíjáról szóló szakszervezeti népszavazással, amelyet kész akár szervezetileg is támogatni” – mondta el sajtótájékoztatóján Gúr Nándor a párt országgyűlési képviselője.
A Kúria szerint lehet népszavazást tartani
A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) elutasította a népszavazási kezdeményezést, arra hivatkozva, hogy az nem felel meg az egyértelműség kritériumának. Azt is megállapította a testület, hogy a kérdés jövőbeli költségvetési kiadásokra vonatkozik, márpedig ilyenről a hatályos törvények szerint nem dönthet a nép. A Kúria viszont megváltoztatta az NVB döntését: a férfiak és a nők esélyegyenlőségére hivatkozva átengedték a kérdést.
A kérdés úgy lett kiírva, hogy az nem jelent kötelezettséget arra nézve, hogy a kormány bevezesse a férfiak számára is a 40 év utáni korkedvezményes nyugdíjat, ezzel megterhelve a költségvetést, hanem mindössze arra kötelezne, hogy a férfiakat és a nőket is azonos jogosultságok és kedvezmények illessék meg.
A kérdés így hangzik:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés a nyugdíjjogszabályok megfelelő módosításával a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1.-től a férfiak számára is tegye lehetővé Magyarországon a nők számára biztosított kedvezményekkel történő nyugdíjba vonulás lehetőségét?”
Szóval bár elvi lehetőség van arra is, hogy egy sikeres népszavazás esetén a kormány a nők korábbi nyugdíjazásának megszüntetésével állítsa helyre a nemek közti egyenlőséget, azonban tekintettel a közelgő választásokra, minimális az esélye annak, hogy ezt fel mernék vállalni (vagyis ettől aligha kell tartani).
Hogy a helyzetet tisztán lássuk, érdemes visszatekinteni egy kicsit arra, hogy mi volt a helyzet a Nők 40 program előtt:
– Az öregségi nyugdíjkorhatár a nők és a férfiak esetében is 62 év volt.
– Előrehozott öregségi nyugdíjra a nők 59 évesen, a férfiak 60 évesen váltak jogosulttá.
– A férfiak és a nők várható élettartama közti különbség kiemelkedően magas volt: átlagosan 7,6 évvel élt rövidebb ideig egy férfi, mint egy nő.
2010-től kezdve életbe lépő változások:
– Megszűnt az előrehozott öregségi nyugdíj.
– Megszűnt a korkedvezményes nyugdíj.
– A nők 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonulhatnak.
A korábbi rendszer sem volt diszkriminációmentes: a férfiak 1 évvel később váltak jogosulttá az előrehozott öregségi nyugdíjra, annak ellenére, hogy várható élettartamuk 7,6 évvel alacsonyabb volt. A a társadalmi egyenlőséget elősegítő megoldás az lett volna, ha haladéktalanul megszüntették volna a férfiak hátrányos megkülönböztetését és lépéseket tettek volna azért, hogy a várható élettartamban meglévő különbség csökkenjen.
Ezzel szemben, épp az ellenkezője történt: egy olyan törvényt hoztak, aminek értelmében akár egy 58 éves nő is nyugdíjba vonulhat, ha rendelkezik 40 év munkaviszonnyal – miközben egy szinten 58 éves, ugyanannyi munkaviszonnyal rendelkező férfinak még 7 évig kell dolgoznia (ugyanis a nyugdíjkorhatár fokozatosan emelkedik, az a férfi, aki 1957-ben született leghamarabb 65 évesen mehet nyugdíjba).
Ráadásul az is a férfiakat sújtotta jobban, hogy eltörölték a korkedvezményes nyugdíjat, hiszen korkedvezményes nyugdíjban azok a munkavállalók részesedhettek, akik olyan munkahelyen dolgoztak, ahol fokozott egészségkárosodásnak voltak kitéve. Az ilyen munkakörben dolgozó emberek többsége férfi.
Tovább nőtt a férfiak és a nők várhatóan nyugdíjasként eltöltött évei közti különbség
2010-ben a nők és a férfiak is átlagosan 60,2 évesen mentek el nyugdíjba. A nyugdíjrendszer fentebb említett változásai azt eredményezték, hogy 2013-ra a nők átlagos nyugdíjba vonulási kora lecsökkent 58,5 évre, míg a férfiaké 62,1 évre növekedett.
Így 2013-ban a nők már átlagosan 3,6 évvel korábban mentek nyugdíjba, mint a férfiak:
A várhatóan nyugdíjasként eltöltött idő szempontjából másik fontos adat a várható élettartam. A KSH adatai szerint 2010 és 2013 között a férfiak várható élettartama 70,5 évről 72,0 évre nőtt, a nők várható élettartama pedig 78,1 évről 78,7 évre.
Ennek megfelelően 2013-ban a nők 10,3 évvel hosszabb nyugdíjasként eltöltött időre számíthatnak, mint a férfiak. 2010-ben még csak 7,6 év volt a különbség.
Beérett a nyugdíjpolitika: alig van férfi a nyugdíjba vonulók közt
Bár az alkotmány XV. cikk, (3) pontja szerint “A nők és a férfiak egyenjogúak”, a kormányt ez sem tartotta vissza attól, hogy sorra hozza azokat a törvényeket, amelyek a férfiakat hátrányosan különböztetik meg. Egyike ezeknek a Nők 40 program, amely keretén belül a képviselők megszavazták azt, hogy csak a több, mint 40 év munkaviszonnyal rendelkezők közül, csak a nők mehessenek el nyugdíjba a nyugdíjkorhatár betöltése előtt.
Ennek eredményeképpen 35 ezer nő mellett mindössze 13 ezer férfi vonult nyugdíjba tavaly az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság (ONYF) adatai szerint. Az adatokból kiderül, hogy jelentősen csökkent az elmúlt 2 évben a nyugdíjba vonulók száma, azonban figyelemreméltó, hogy a férfiaknál lényegesen nagyobb a csökkenés, így a tavaly nyugdíjba vonulók közel 3/4-ede nő volt.
A NYUFIG (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság) és ONYF (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság) utolsó hónapra vonatkozóan (2014. december) adatai szerint férfiaknak 95 873 mFt-ot, nőknek 145 485 mFt-ot fizettek ki.
A pártok álláspontja
Az MSZP és a Jobbik kivételével egyik parlamenti párt se támogatja még a népszavazási kezdeményezést sem. Ezzel még egyértelműbbé teszik azt, amit már én magam is sokszor mondtam: nem egyenlőségpártiak, és ha máskor esetleg arra is hivatkoznak, akkor se mondanak igazat.
Gondoljunk csak bele, ha valóban a nemek közti egyenlőséget képviselné egy párt, amikor mondjuk, egy olyan javaslatot tesz, hogy vezessék be a parlamentben a női kvótát, akkor ugyanezen elv mentén az volna a minimum, hogy támogatják a férfiak és a nők azonos nyugdíjazását is.
De akkor nézzük is meg sorjában a javaslatot nem támogató pártok véleményét: kezdjük a Fidesszel (ők hozták még 2010-ben ezt a törvényt). Álláspontjuk nem változott azóta se, sőt most azokat támadják, akik kiállnak a férfiak és a nők egyenlő bánásmódja mellett.
Közleményükben úgy fogalmaztak, hogy pártjuk álságosnak és hazugnak tartja, hogy a szocialisták és a Jobbik beáll egy ilyen kezdeményezés mögé és becsapják az embereket, ugyanis a nők 40 év utáni nyugdíjba vonulási lehetőségét sem támogatták a törvény 2010-es megszavazásakor. Illetve válaszokat várnak a Jobbiktól és az MSZP-től, ha a nők 40 év utáni nyugdíjba vonulási lehetőségét nem támogatták, a férfiakét miért támogatnák, és miért gondolják, hogy ez előbbre való.
Pedig épp ez volna a logikus. A nemek egyenlősége kétféleképp lehetséges: ha nincs kedvezmény senkinek se, vagy ha van mindenkinek. Amikor a Jobbik és az MSZP nem támogatta a Nők 40 kedvezményezést, épp ugyanúgy az egyenlő bánásmód mellett foglaltak állást, mint most.
Érdemes megemlíteni, hogy a kormány család- és ifjúságügyért felelős államtitkára, Novák Katalin mennyire más állásponton volt akkor, amikor a nők egyenlőségéről (nem egyenjogúságáról, mint most a férfiak esetében, hanem egyenlőségéről) volt szó:
„A családpolitika nem állítható szembe a női egyenlőséggel, azt a nőpolitikával párhuzamosan hatékonyan lehet folytatni – jelentette ki szerdán a New York-i ENSZ-székházban Novák Katalin, aki a világszervezet nők helyzetét vizsgáló bizottságának 59. ülésén szólalt fel. (…) Felszólalásában Novák Katalin rámutatott, hogy Magyarországon az alaptörvényben és törvényi szinten is garantált a nők és férfiak egyenlősége.”
Ez utóbbi mondat egyébként valótlan állítás is, hiszen Magyarországon kizárólag a nők egyenlősége garantált törvényi szinten, még az alaptörvénynek is van egy olyan pontja, amely szerint a nőket külön intézkedésekkel kell támogatni (másképp fogalmazva: a férfiakat lehet diszkriminálni).
Ugyebár az LMP szokott lenni az a párt, amely jellemzően a leghangosabban tiltakozik akkor, ha a nőket vélt vagy valós sérelem éri, legyen szó akár a bérkülönbségről, erőszakról, vagy éppen a nők arányáról a parlamentben. Úgy tűnik, hogy a férfiak egyenjogúságához már másként állnak hozzá… Bár már hónapok óta napirenden van a téma, egyelőre még voltak hajlandóak állást foglalni. Schmuck Erzsébet azt mondta, hogy az LMP-nek nincs végleges, kiforrott álláspontja, azon szakértőik bevonásával dolgoznak még, ugyanis szerintük a férfiak és a nők azonos nyugdíjazási lehetőségei mellett és ellen is szólnak érvek.
A Demokratikus Koalíció álláspontja, ugyancsak nem ismert, pedig ők is hangos támogatói a női egyenjogúságnak (gondoljunk csak Vadai Ágnesre). Az Együtt hosszú bejegyzést tett közzé Facebook oldalán, hogy miért nem támogatják a férfiak korábbi nyugdíjba vonulását. A fő érv az, hogy igazságtalan volna fiatalokkal szemben, mivel veszélyeztetné a nyugdíjukat, ezért ők nem támogatnak semmilyen olyan intézkedést, ami növelné a nyugdíjkiadásokat. A nemek közti egyenlőségre persze nem vesztegetnek egy szót se. Hol van ilyenkor például Szelényi Zsuzsanna?
Kifogások…
Bár aligha létezhet magyarázat erre, így a végén azért szeretnék pár szót szólni a kifogásokkal kapcsolatban, hiszen vannak gyakori tévhitek ezzel kapcsolatban.
A kormány, amikor meghozta ezt a rendeletet azzal indokolta, hogy ez a program a nők megbecsüléséről szól, illetve hogy a nagymamák így tudnak vigyázni a gyermekekre. Azon túlmenően, hogy a kettő között nincs összefüggés, ez az indok a nemek egyenlősége szempontjából különösen problémás, ugyanis azt gondolom, hogy már önmagában sérti az is nemi egyenlőséget, hogy a nőknek nagyobb szerepet szánnak gyermeknevelés terén (míg a férfiak pedig a munkaerőpiacon), anélkül is, hogy tudnánk, hogy csak az egyiket kívánják külön “megbecsülni” különböző kedvezményekkel.
A Privátbankár oldalán is megjelent egy igen terjedelmes cikk, amely a férfiak egyenjogúsága ellen szólal fel, többek közt olyan elképesztő érvekkel, hogy amíg a férfiak nem veszik át a nőktől a gyermekszülést, addig nincs ok az egyenjogúságra hivatkozva a nőkhöz hasonlóan 40 évnyi szolgálati idő után korkedvezményes nyugdíjba menni.
Ezt az érvet témától függetlenül gyakran bedobják, és azt gondolják, hogy ezzel le is söprik a számunkra nem kívánatos véleményeket, pedig ezzel leginkább saját tudatlanságukat bizonyítják, hiszen összekeverik a biológiai és a társadalmi különbségeket. Persze ezzel csak többnyire akkor szoktak előállni a férfiak egyenjogúságát kívánják valamilyen módon gátolni, pedig ez a fajta biológiai esszencializmus indokként szolgálhatna a nők egyenjogúságának a megkérdőjelezésére is. Vagyis olyan diszkriminációs gyakorlatokra is, minthogy a nők ne dolgozhassanak, hiszen csökken a népesség és több gyerekre van szükség.
A nőket általában valóban hátrányosan érinti a gyermekvállalás, de nem azért, mert szülnek, hanem azért, mert a szülést követően jellemzően ők maradnak otthon 2-3 évig a gyermekükkel, így hátrányba kerülnek a munkaerőpiacon a férfiakkal és a gyermektelen nőkkel szemben is.
Nem véletlenül emeltem ki azt, hogy a gyermektelen nőkkel szemben is, ugyanis erről is beszélni kell: vannak gyermektelen nők is, olyan férfiak is, akik egyedül nevelték fel a gyermekeiket, ahogy vannak olyan férfiak is akik otthon maradnak a gyerekükkel és így ők is hátrányba kerülnek a gyermekvállalással a munkaerőpiacon. Mennyire igazságos az, hogy ezektől az egyéni élethelyzetektől eltekint a kormány és a nők családban betöltött szerepének fontosságára hivatkozva egy egyedülálló, gyermektelen nő 7 évvel hamarabb mehet nyugdíjba, mint egy olyan férfi, aki egyedül neveli fel a gyermekeit?
Ráadásul azon logika mentén, miszerint a nem-specifikus problémák, illetve társadalmi terhek indokot szolgálhatnak arra, hogy nemi alapú megkülönböztetést tegyünk, akár a férfiak is joggal mondhatnák azt, hogy ők végzik az egészségügyileg megterhelő fizikai munkák zömét, alacsonyabb a várható élettartamuk, mint a nőké, őket nem csupán egyenlő, hanem még korábbi nyugdíjazás illetné meg, mint a nőket.
De ez épp ugyanolyan demagóg és igazságtalan javaslat lenne, mint a nők alacsonyabb korhatára, ráadásául az ilyen vitának törvényszerűsége, hogy a férfiak és a nők közötti ellenségeskedéshez vezetnének. Ezért azt gondolom, hogy a nyugdíjtörvényben rögzített nemi alapú diszkriminációt nem indokolja semmi, semmilyen körülmények között, se a nők, se a férfiak javára.
