Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kedden benyújtott egy határozati javaslatot az országgyűlésnek, amely különbséget tesz a kapcsolaton belüli erőszak áldozatai közt, az alapján, hogy nők vagy férfiak.
Olyan állítások fogalmazódnak meg ebben a határozati javaslatban, hogy el kell ismerni azt, hogy a nőket aránytalanul érinti az erőszak ezen formája. Ez annyit jelent, hogy törvényben akarják rögzíteni, hogy a párkapcsolati erőszakban a nők különösen érintettek, mint áldozatok. Ez nemi alapon diszkriminál, anélkül, hogy a megkülönböztetés magyarázatául a pillanatnyi közmegítélésen kívül bárminemű érvet, adatot, statisztikát jelölnének meg.
Az Egyesült Királyságban az erre vonatkozó statisztikák azt mutatják, hogya párkapcsolaton belüli erőszak áldozatai között évről 40% körüli a férfiak aránya. Ez alapján alighanem joggal feltételezhetjük azt is, hogy hazánkban sem arról van szó, hogy kizárólag férfiak bántalmaznak nőket.
Ezzel szemben a magyar kormány folyamatosan kizárólag a nők elleni erőszakkal foglalkozik és olyan szervezet nincs, amely az erőszak férfiáldozatait segítené. A legismertebb és politikai befolyását tekintve a legprivilegizáltabb szervezet (a NANE) közismerten férfiellenes és tagadja a férfiak elleni párkapcsolaton belüli erőszak tényét. Erről bárki könnyen megbizonyosodhat, hiszen egyáltalán nemi is próbálják titkolni ez: honlapjukon nyíltan leírják, hogy szerintük tévhit az, hogy a nők is verhetik a férfiakat.
Az elfogadni kívánt szövegben van egy olyan rész is, hogy a férfiak is lehetnek áldozatok. Ez csak elsőre tűnhet pozitívnak. Ne essünk abba a hibába, hogy pozitívnak tartjuk azt, hogy egyáltalán szó van a férfiakról. Semmiféle olyan határozat, egyezmény, vagy törvényjavaslat nem elfogadható, amiben akár a legkisebb utalás is van arra, hogy az erőszak női és férfi áldozatai között különbséget kell tenni.
Teljesen abnormális dolog az, hogy a családon belüli erőszak áldozatainak legalább 40%-át háttérbe szorítják a nemük miatt. Még ha nagyobb volna a különbség és mondjuk a családon belüli erőszak áldozatainak 90%-a nő lenne, akkor is azt mondanám, hogy az áldozatok nemi alapú diszkriminációja elfogadhatatlan. De így??? Ez még viccnek is rossz lenne. Pedig ez nem vicc, ez a valóság.
Képzeljük csak el, hogy mi történnek akkor, ha a férfijogi szervezetek állnának elő egy olyan követeléssel, hogy az országgyűlés határozatot fogadjon el arról, hogy a férfiak aránytalanul nagyobb arányban esnek áldozatául gyilkosságoknak, így az ő védelmükre nagyobb figyelmet kell fordítani. Ez a határozat teljes mértékben legitimmé tenné ezt a követélést, ugyanis 1995 óta minden évben több férfi vált gyilkosság áldozatává. 2013-ban például az áldozatok 59%-a férfi volt.
Ez a határozat semmi ahhoz képest, hogy a ratifikálni kívánt Isztambuli Egyezmény legalább 61 diszkriminatív pontot tartalmaz, mégis nem lehet ezt sem szó nélkül hagyni. Nem lehet hagyni azt, hogy beletörődjünk ebbe, hiszen épp az a céljuk, hogy ráerőltessék a társadalomra az ő világszemléletüket, amelyben a férfi elnyomja a nőt. Ha van némi önbecsülésünk, akkor az ilyen törekvéseknek mind át kell lépnie az ingerküszöbünket és tiltakozni kell ellene.
