Folytatódik a kérdőív válaszainak ismertetése. Az első rész itt olvasható.
Pénzkereset, otthoni munkák, gyereknevelés
26; Ön szerint a család eltartása, a pénzkereső tevékenység kinek a feladata?
35-en úgy gondolják, hogy közös feladat, 2-en, hogy a férfiaké, 1 ember úgy vélte, hogy időnként tartsa el a férfi a nőt, mert a biológiai adottságokból következik ez a feladat, végül 1 ember szerint, bár közös feladat, de a férfi tesz érte többet.
27; Ön szerint a házimunka elvégzése kinek a feladata?
33-an vélik ezt közös feladatnak, 5-en a nőkének tekintik, és 1 ember inkább a nőének, de közös feladatnak tartja.
Eddig az elvek, most nézzük a gyakorlatot!
28; Az Ön családjában ki a fő kenyérkereső?
15 válaszadónál a nő, 12-nél a férfi, 3 helyen közösen oszlik ez meg, 5 válaszadó egyedül, vagy csak gyermekeivel él.
Érdekes a tények és az elképzelések közti különbség. Bár közös feladatnak tartják, de mégis az esetek többségében a nő vagy a férfi a fő kenyérkereső. Az okokat nem ismerjük. Ez is volt a kérdőív célja: hogy rávilágítson az elmélet és gyakorlat különbségeire. Itt többségben azt mondták, hogy a nő a fő kenyérkereső.
29; Az Ön családjában ki végzi a házimunkát?
20 családban a nő, 1 helyen a férfi, 10 helyen közösen, 5-en pedig egyedül élnek.
30; Az Ön családjában ki végzi a ház körüli munkát?
11 családban a férfi, 4-ben a nő, 5-en egyedül élnek, 6 helyen közösen, 8 helyen nincs ilyen munka (lakásban élnek), 1 családban a válaszadó öccse (tehát férfi rokon).
31; Ön szerint a gyermeknevelés inkább női vagy inkább férfi feladat?
35-en közös feladatnak tekintik, 4-en inkább nőinek. Kifejezetten férfifeladatnak senki sem gondolta.
32; Az Ön családjában ki foglalkozik legtöbbet a gyerekekkel?
22 családban az anya, az apa sehol sem, 8 családban még vagy már nincs velük lakó gyerek, 5 családban pedig ez egyenlően oszlik meg.
33; Ön szerint a gyermeknek melyik szülőre van nagyobb szüksége?
35-en válaszoltak úgy, hogy mindkettőre, 3-an gondolják, hogy az anyára, és egyvalaki, hogy az apára.
34; Ön szerint melyik szülő alkalmasabb a gyermeknevelésre?
15-en úgy gondolják, mindketten egyformán alkalmasak, 10-en, hogy az anya, 8-an azt válaszolták ez egyéniségfüggő, 1 ember teljesen meglepődött a kérdésen és nem értette, 1 pedig ezt is manipulációs kérdésnek tekintette, mint a kérdőív egészét.
35; Egyetértene-e Ön azzal, hogy több férfi maradjon otthon a gyermekkel GYED-en, GYES-en?
27-en egyetértettek ezzel, 11-en nem.
Válás, gyermekelhelyezés
36; Egyetért-e Ön azzal a magyarországi gyakorlattal, hogy válás esetén a gyermeket elhelyezik valamelyik szülőnél, és a másiknak láthatást biztosítanak?
23-an igen, 4-en nem, 4-en kifejezetten a közös felügyeletet helyeselnék, 2-en a gyermek(ek) bizonyos életkora alatt igen, volt, aki terelőnek ítélte meg a kérdést, mintha sugallná, hogy csak ez lehetséges. Holott a kérdés az érvényes gyakorlatra és nem a lehetőségekre vonatkozott. Volt aki a patriarchális gyakorlattal nem értett egyet (talán az automatikus anyánál való elhelyezésre gondolt).
37; Egyetért-e Ön azzal a gyakorlattal, hogy válás esetén szinte minden esetben az Anyánál helyezik el a gyermeket?
30-an nem értettek ezzel egyet, 4-en igen, egyvalaki szerint a kérdés megint csak a kitöltő szájába adja a választ.
Kérdés, egy rendkívül egyoldalú gyakorlatra hogyan lehet rákérdezni úgy, hogy a gyakorlat ne tűnjön igazságtalannak?
38; Támogatná-e Ön, hogy válás esetén, ha mindkét szülő alkalmas a gyermeknevelésre, a jelenleginél gyakoribb legyen a gyermek Apánál való elhelyezése?
24-en igen, heten nem, egyvalaki szerint ez a gyermek életkorától és a szülők munkakörétől függjön, valaki úgy vélte, ennek a lehetőségére feleslegesen kérdeztünk rá, mert a lehetőség adott (de ez a kérdés is a gyakorlatot vette célba), 3-an pedig itt is a váltott elhelyezést tartanák jobbnak.
39; Támogatná-e Ön, hogy válás esetén a gyermeket váltott elhelyezésben egyenlő időben nevelhesse az Anya és az Apa?
30-an igen, 7-en nem, illetve a félreértés a kérdés vonatkozására fennmaradt (lehetséges–e kontra megtörténik–e?) és akadt, aki ezt életkorhoz kötné.
Nos, a leginkább erős irány ezekben a kérdésekben elméletben emancipált, gyakorlatban inkább patriarchális jellegű. A többség szerint a férfi is simán alkalmas gyereknevelésre, mégsem kerülnek váláskor a gyerekek az apához, nincs váltott elhelyezés, alig van férfi GYES-en stb.
Családon belüli erőszak
40; Ön szerint a családon belüli erőszak elkövetői leginkább…
26-an úgy vélik, hogy férfiak, 9-en, hogy egyenlő arányban, 2-en a nőket tartják inkább elkövetőknek, egyvalaki úgy gondolta, hogy fizikailag a férfiak, verbálisan a nők az erőszakosabbak.
41; Ön szerint a családon belüli erőszak elszenvedői leginkább…
21-en úgy gondolják, hogy a gyermekek, 9-en, hogy nők, 6-an, hogy a nők és gyermekek együtt, egyvalaki úgy véli, hogy a férfiak és gyermekek, valaki szerint a család bármely tagja lehet, egy ember szerint pedig a család egy tagjának bántalmazása minden tagra egyaránt kihat.
42; Mit tekint Ön családon belüli erőszaknak? (Több választ is megjelölhet)
A durva fizikai bántalmazást és a pszichikai terrort mindenki (39 ember) családon belüli erőszaknak gondolta. A szexuális erőszakot 38-an, az érzelmi zsarolást 37-en, a szóbeli megalázást 36-an gondolták annak. A fenyegetést 32-en, a pénzügyi kontrollt 31-en, a teljes időkontrollt 29-en, míg az „egy pofon” – t 23-an vélték családon belüli erőszaknak.
Érdekes a kitöltők viszonylag magas toleranciája az „egy pofon”–nal szemben…
43; Ön szerint a gyermekek sérelmére elkövetett fizikai erőszak (verés) elkövetője többnyire az…
15-en gondolják úgy, hogy a szülők közösen, 11-en, hogy az apa, 7-en, hogy az anya, ketten nem tudják, ketten úgy vélik, ez nem nem függő, egyvalaki pedig, hogy a hatalmával visszaélő apa, illetve a kizsigerelt, bántalmazott anya (vagyis a nőt előre felmenti, a férfit eleve elítéli).
Fiúk és lányok
44; Elítélendőnek tartja-e Ön az egyes kultúrákban előforduló lány gyermekek nemi szervének megcsonkítását?
Egyöntetűen, mindenki: igen.
45; Elítélendőnek tartja-e Ön az egyes kultúrákban előforduló fiúgyermekek körülmetélését?
27-en igen, 11-en nem, egyvalaki pedig ezt is a manipulatív kérdések közé sorolja, mert szerinte higiéniailag kedvező a hatása és következményeit tekintve nem olyan súlyos, mint a lányok körülmetélése.
Tény, hogy a fiúk nemiszerv csonkításához másképp álltak hozzá a kitöltők. Nincs annyira benne a köztudatban, vagy nem tartják annyira kegyetlennek? Nem tudjuk.
46; Ön szerint a lányok és a fiúk azonos esélyekkel indulnak-e a közoktatásban?
19-en úgy gondolják: igen, 18-an, hogy nem, egyvalaki úgy véli, a felsőoktatástól már nem a szülés miatt.
47; Ha az előző kérdésre nemmel válaszolt, a fiúknak vagy a lányoknak kedvez inkább az iskolarendszer?
10-en úgy vélik, a lányoknak, 7-en, hogy a fiúknak, egyvalaki, hogy a fiúknak, mert a lányokat szófogadásra és alkalmazkodásra nevelik, egy ember szerint ez nem nem függő.
A szófogadásra nevelt lányoknak lenne rosszabb, a szófogadást jutalmazó iskolarendszerben? Mikor a tipikus iskolaelhagyók a fiúk? Mikor a lediplomázók többsége nő?
Úgy tűnik ez a probléma sincs benne a köztudatban. Igen alacsony azoknak az aránya, akik azt mondják, hogy a fiúk nem indulnak egyenlő eséllyel az oktatásban, holott a statisztikák magukért beszélnek. Bár lehet, hogy nem a leglátványosabb, azonban alighanem ez az egyik legsúlyosabb nemek közötti egyenlőtlenség, mivel az alacsonyabb iskolázottságból egyenesen következik a többi társadalmi hátrány is (pl. alacsony várható élettartam).
48; Ön szerint szükség volna-e több férfi nevelőre (dajkára, óvóbácsira, tanítóra, tanárra) a közoktatásban?
27-en gondolják úgy, hogy igen, 9-en, hogy nem, egyvalaki szerint a férfiakon múlik, hogy menjenek (bár nem ez volt a kérdés).
És ami még kimaradt.
49; Ön szerint a befejezett öngyilkossági kísérletek áldozatai…
17 ember szerint leginkább férfiak, 7-en úgy gondolják, hogy egyenlő arányban, 6-an úgy vélik, inkább a nők, 6-an nem tudják, egy ember úgy véli: a gyerekek és tinik.
Meglepő, hogy mennyire nem ismert, hogy a férfiak az öngyilkosság áldozatai leginkább.
50; Van-e valami, amit Ön még fontosnak tart a témáról elmondani, de nem kérdeztük?
Az alábbi válaszok érkeztek:
„Szexuális viselkedésre vonatkozó kérdések: kettős mérce a nők és a férfiak megítélésében – a közerkölcs szigorúbb, elítélőbb a nőkkel, mint a férfiakkal szemben hasonló mértékű promiszkuitás esetén”
„Szerintem a kérdőív összeállítása meglehetősen szubjektív, sőt, kifejezetten a kérdések megfogalmazásából adódóan egyértelműen a nők pozitív diszkriminációjára van kiélezve. Ez szakmaiatlan és nagyon visszatetsző, nem tudom, megnézették-e bármilyen szakemberrel a kérdéssort, de ebből bármilyen eredmény is születik, max. valami rossz pártpropaganda, vagy egyéb lehet csak.”
Nem forgatjuk ki a válaszokat a kedvünk szerint, bár értékeljük és véleményezzük ez kétségtelen, de reményeink szerint mindezt nem elfogultan tesszük. Mi is azt szeretnénk, hogy pontos képet kapjunk arról, hogy mit gondolnak erről az emberek. Érdekes, hogy páran hogyan fogadták ennek a kérdőívnek már létét is. Itt a férfiak hátrányaira is rákérdeztünk, s lám: megkaptuk a magunkét.
„Nem esett szó a nem fizetett munkáról. A gyereknevelés, a beteg/idős hozzátartozó ápolása, a házimunka, a főzés mind klasszikusan női szerep, Magyarországon ezeket főleg nők végzik minimális anyagi ellenszolgáltatásért (ápolási segély) cserébe, szinte semmilyen erkölcsi megbecsüléssel. Ahhoz hogy a nemek közötti valódi egyenlőség megvalósulhasson, tudatosítani kell a társadalomban, főleg a férfiakban, hogy ez ugyanolyan MUNKA, ugyanolyan értékteremtő tevékenység, mint egy 8-4-ig tartó klasszikus értelemben vett pozíció.”
„Meg kellett volna kérdezni, hogy szükség van-e a feminizmusra Magyarországon, illetve támogatom-e az Isztambuli Egyezmény ratifikálását.”
„Egy kérdés pl.: Támogatná – e, hogy kampánnyal próbáljuk befolyásolni a közgondolkodást, hogy a férfiak több időt tölthessenek el otthon a szeretteikkel és különösen gyermekeikkel?”
„Nagyon problémás az egész kérdőív. A köznapi ember nem ismeri a jogszabályokat, a kérdésekre adható eldöntendő válaszok nem keresik az okokat. Nyilvánvaló a készítők célja: maguk számára kedvező eredmények kicsikarása, a nekik kedvezőtlen eredmények lehetőség szerinti kikerülése. Remélem, a kb. 15 válaszadóból meg tudják alkotni a saját, elvakult válaszaikat.”
Na, már megint elvakultak vagyunk…
„Gyakorlatilag semmit sem kérdeztetek. Ezt a kérdőívet egy hétéves is pillanatok alatt összeállította volna. Gratulálok.”
Így is 50 kérdés volt, nem kevés idő volt kitölteni. Vajon milyen kérdéseket szeretett volna még?
„A kérdőív nem nemsemleges, erőteljesen a feminista álláspont felé kívánja orientálni a válaszokat.”
„Sejtem kik vagytok. Biztosan sikerül kihozni ebből a felmérésből, amit hallani szeretnétek. Csók a férfihangnak is.”
Tény, hogy érdekel, mit gondolnak az emberek a férfiak problémáiról is. EZT ki akarjuk hozni az eredményekből. És jelezni, hogy vannak férfiproblémák is.
„Elég irányítottak a kérdések, így az eredmény sem lesz objektív.”
Ha nem csak a nők hátrányos helyzetére kérdezünk rá, és jelezzük a hátrányosan megítélt férfi területeket, akkor az irányított, elfogult és szubjektív kérdéssor, már lejátszott eredményekkel?
„Úgy gondolom, a “wage gap” problémának nem az a gyökere, hogy ugyanabban a munkakörben a nők kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Az a tapasztalatom, hogy a férfiak jellemzően azért keresnek többet, mert feljebb jutnak a hierarchiában. Egy bizonyos pont felett nőként előrelépni számos területen lehetetlen, ebből fakadhat ez a közhiedelem.”
