Az RTL Klub Magyarul Balóval című műsorában Szél Bernadett az LMP társelnöke, Korózs Lajos, az MSZP országgyűlési képviselője és Staudt Gábor, a Jobbik frakcióvezető-helyettese az Isztambuli Egyezmény ratifikálását sürgették, a kormány részéről Novák Katalin, család – és ifjúságügyekért felelős államtitkár volt jelen, aki arról beszélt, hogy az Egyezmény ratifikálása folyamatban van.
A politikai paletta minden jelentős pártjának képviselője jelen volt Baló György műsorában és ritkán tapasztalható egyetértés volt köztük arról, hogy az Isztambuli Egyezményt ratifikálni kell. Úgy tűnt mintha a világ legtermészetesebb dolgai közé tartozna a politikusok számára az, hogy a nők védelmét külön jogszabályokkal kell biztosítani, tekintettel arra, hogy a beszélgetés során meg sem próbálták megindokolni, hogy miért van szükség egy olyan Egyezmény elfogadására, amely diszkriminálja az erőszak fiú – és férfiáldozatait. (Amin azok után már aligha lepődünk meg, hogy az ellen se volt kifogása egyik politikai erőnek sem, hogy Magyarország új Alaptörvénye a gyerekekkel, az idősekkel és a fogyatékkal élőkkel egy kategóriába helyezi a nőket, és előnyben részesítést irányoz elő számukra).
Ha volt is kísérlet arra vonatkozóan, hogy valamilyen magyarázatot kapjon a néző erre, akkor az Baló Györgytől érkezett, aki a műsor elején bemutatott egy táblázatot (lásd: lent), amely elvileg azt mutatja, hogy mennyivel több női áldozata van a kapcsolati erőszaknak, mint a férfi. Ez kb. 10-szeres különbséget mutat. 
Ha ez volt a célja Balónak, nem nyújtott kielégítő magyarázatot. Az, hogy esetleg kevesebben is vannak a férfiáldozatok, még nem magyarázat a különbségtételre. Sok esetben előfordul, hogy egyes társadalmi csoportok eltérő módon érintettek bizonyos bűncselekményekben, akár elkövetőként, akár áldozatként, de ez még nem szokta azt jelenti, hogy különböző jogszabályok vonatkoznának rájuk.
Ráadásul, a hivatalos adatok csak azokat a sértetteket tartalmazzák, akiknek az esete a hatóságok tudomására jutott. Nagyon magas a látencia a családon belüli erőszak esetén, a tényleges eseteknek csak töredékéről tudunk. Ezt szemléleti az is, hogy 2014 és 2015 között (tehát 1 év alatt) közel duplájára nőtt a kapcsolati erőszak sértettjeinek száma a hivatalos statisztikák szerint. A statisztika pontatlanságából és hiányosságából az is következik, hogy az itt látható nemi arányok sem feltétlenül pontosak.
Az, hogy az ember nő, vagy férfi befolyásolhatja az áldozattá válásának valószínűségét, de befolyásolhatja annak a valószínűségét is, hogy az áldozat mer-e segítséget kérni, kap-e támogatást és ennek következtében a hatóságok tudomására jut-e az erőszakra, vagy sem. Ha egy társadalom nem hajlandó segítséget nyújtani a férfiáldozatoknak, sőt a létezésükről se szívesen vesz tudomást, akkor az oda vezethet, hogy a hivatalos statisztikákban jócskán alul-reprezentáltak lesznek a férfiáldozatok a valósághoz képest. Az, hogy a politikusok ilyen bizonytalan, pontatlan, a tényleges áldozatoknak csak töredékét tartalmazó adatokra hivatkozva tovább fokozzák a férfiáldozatok háttérbeszorítását különösen aggályos.
Arról, hogy ezek az adatok mennyire bizonytalanok lehetnek Baló György is beszélt: “Számtalan sértett ismeretlenül maradhat, hiszen az, hogy egy nőt folyamatosan bántalmaznak el lehet titkolni a hatóságok elől – mondta. Ehhez csupán azt kellett volna még hozzátennie, hogy mindez a férfiak esetében is igaz, illetve épp emiatt a nemi arányok is erősen kétségesek e téren.
Ezt követően egy másik táblázatot láthattunk, mely a hozzátartozó sérelmére elkövetett halált okozó személy elleni erőszakos bűncselekmények sértettjeinek számát mutatta 2010 és 2015 között. Ez a táblázat már nem tartalmazta az áldozatok nemek szerinti lebontását.
Azt gondolom, hogy itt felvethető kérdés az, hogy ha már erről van szó (miközben a táblázatot mutatják Baló hozzáteszi, hogy a sértettek döntő többsége minden bizonnyal nő), és a kapcsolati erőszak hivatalos adataival szemben itt pontos adatok állnak rendelkezésünkre, akkor miért nem nemi lebontásban teszik közzé ezt táblázatot is (a téma szempontjából jóval kevésbé érdekes típus szerinti bontás helyett).
A táblázatot összevetettem Pintér Sándor februárban közölt nők elleni erőszakra vonatkozó statisztikáival és ez alapján kiszámoltam a nőkre és a férfiakra vonatkozó adatokat. Láthatjuk, hogy ez már teljesen más képet ad az arányokat illetően, a kapcsolati erőszak hivatalos, 1:10-es arányához képest:
Persze az arányokra hivatkozó érvelések már csak azért is sántítanak, mert az Egyezmény maga sem az arányokra hivatkozva, hanem radikális feminista ideológia alapján, a nőket érő erőszak eltérő természetével indokolja a nők fokozott védelmét, mely az Egyezmény Preambulumában van a következőképpen van rögzítve:
“a nőkkel szembeni erőszak a nők és a férfiak közötti, történelmileg kialakult egyenlőtlen erőviszonyok megnyilvánulása, amelyek a férfiak részéről a nők feletti uralkodáshoz és a nőkkel szembeni megkülönböztetéshez, valamint a nők teljes érvényesülésének megakadályozásához vezettek”
Ez szóba se került a beszélgetés során, pedig ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen az Egyezmény erre építi minden rendelkezését. Onnan kezdve, hogy jogilag külön kategóriába helyezik a nőkkel szembeni erőszakot, már csak egy lépés az, hogy más rendelkezések vonatkozzanak rá. Az Isztambuli Egyezmény ezt a lépést meg is teszi, és leszögezi: a nőknek és lányoknak különleges védelmet biztosító intézkedések nem minősülnek megkülönböztetésnek.
Szemléletesképpen, jelenleg ez a helyzet (legalábbis jogilag):
férfi áldozat -> bűncselekmény kategória: A -> elkövető: X év szabadságvesztés
női áldozat -> bűncselekmény kategória: A -> elkövető: X év szabadságvesztés
Mi következhet az Isztambuli Egyezmény ratifikálása után?
férfi áldozat -> bűncselekmény kategória: A -> elkövető: X év szabadságvesztés
női áldozat-> bűncselekmény kategóriái: A+N -> X+Y év szabadságvesztés
Szóval a fél órás műsor során ilyesmiről (nemi különbségtétel, diszrimináció stb.) nem volt szó egyáltalán. Szél Bernadett arról beszélt, hogy ha nem ratifikálja a kormány az Isztambuli Egyezményt, akkor az egész (nők elleni) erőszakkal szembeni küzdelem nem fog magasabb szintre kerülni. Konkrétan a szemléletformálást (pl. iskolai programok elindítását), a prevenciót, az áldozatsegítést, a megelőzést, a szakemberek, bírók, rendőrök képzését tulajdonította az Isztambuli Egyezménynek, illetve azt mondta, hogy a krízisközpontoknak csak 1/10-e áll rendelkezésre és ezen sürgősen változtatni kell.
Novák Katalin Szél Bernadettre (és Staudt Gábor-ra) reagálva arra kérte, hogy ne vezessék félre a nézőket, ugyanis nem igaz az, hogy az áldozatok nem kapnak segítséget: az utóbbi időben megduplázták a finanszírozást, folyamatosan nő a költségvetési támogatása az ellátórendszernek, létrehoztak új krízisközpontokat, a titkos menedékhelyeken pedig bővítették a férőhelyek számát.
Korózs Lajos szerint az Egyezmény ratifikálására elsősorban azért van szükség, hogy a rendőrséget, civil szervezeteket, intézményeket helyzetbe hozzák és felkészítsék arra, hogy hogyan kezeljék ezeket a problémákat.
Az a helyzet tehát, hogy az Egyezmény mellett a műsorban felhozott indokok mind-mind függetlenek attól, hogy az áldozatok férfiak, vagy nők. Ehhez nem kéne nemi megkülönböztetés, ehhez semmi szükség nem volna azokra a kitételekre, melyeket mi kifogásolunk. Azt gondolom, hogy tehetünk ezzel kapcsolatban 2 megállapítást:
- Most az történik (Magyarországon és Európa más országaiban is), hogy az áldozatok valós problémáit és nehéz helyzetét kihasználva kívánják bizonyos politikai érdekcsoportok a jogrendbe becsempészni a férfiak diszkriminációját. Így ha esetleg valaki állást is foglalna az Egyezménnyel szemben annak nagyon kemény politikai nyomásgyakorlással kellene szembenézni, mivel az Egyezményt támogató politikai érdekcsoportok úgy állítanák be őt, mint aki nem akarja megvédeni az áldozatokat, sőt támogatja a nők elleni erőszakot.
- Mint arról Novák Katalin beszámolt, az Egyezmény elfogadása nélkül is voltak előrelépések az érintett területen. Az az érvelés tehát aligha igaz, hogy az Egyezmény ratifikálása feltétlen szükséges lenne ahhoz, hogy a műsor során elhangzott területeken előrelépés történjen az áldozatvédelemben.
