Férfijogi aktivistákról és feministákról ír Miczki Tamara a Szabadnem feminista blogon. A férfiak és a nők helyzetét egy futóversenyes hasonlattal szemlélteti, amit röviden ismertetek, és leírom, hogy ezt a helyzetelemzést miért tartom tévesnek, illetve, hogy hogyan látom én ezt a “versenyt”.
A szerző szerint az első 10 versenyben a férfiakra és a nőkre eltérő szabályok vonatkoztak. Míg a nőknek eddig az 1 000 méteres futóversenyt összekötött lábbal kellett lefutni, addíg a férfiaknak nem, sőt a férfiak bele is rúghattak a nőkbe futás közben.
A 11. futamban jogegyenlőséget hirdettek: a férfiakra és a nőkre ekkor már ugyanazok a szabályok vonatkoznak. A nők azonban az előző 10 futamban tapasztalt hátrányos megkülönböztetés miatt még mindig számos nehézséggel néznek szembe (pl. sípcsonttörésük van, hiszen a férfiak megrugdosták őket elég sokszor), ezért a 11. futamban még nem tudják felvenni a versenyt a férfiakkal egyenlő szabályok mellett.
A feministák azok, akik azt mondják, hogy a verseny annak ellenére nem kiegyenlített, hogy már ugyanazok a szabályok, hiszen a nők sípcsonttörése, és a felkészülési idő hiánya lehetetlenné teszi a valódi egyenlőséget. A feminizmus jelenti azt, hogy a nők segítséget kapnak a 11. futamban, például tolószéket, vagy több felkészülési időt.
Ezzel szemben vannak a férfijogi aktivisták, akik ragaszkodnak a történelmi sikereikhez és privilégiumaikhoz: ők amellett kardoskodnak, hogy szabály szerint, és azonnal induljon a 11. futam, és azok a nők, akiknek eddig össze volt kötve a lábuk ne kaphassanak segítséget.
Mielőtt rátérnék arra, hogy szerintem ez a futóverseny hogy is néz ki a nők és a férfiak között, először is rámutatnék arra, hogy miben téved a szerző a férfijogi aktivistákat illetően. Az ugyanis egy alapvető tévedés, hogy a férfijogi aktivisták a korábbi helyzet fenntartására törekednének. A férfijogi mozgalom nem egy konzervatív irányzat, épp ellenkezőleg: a feminizmushoz hasonlóan az is egy rendszerkritikus mozgalom.
Ajánlom mindenki figyelmébe a legnagyobb férfijogi oldalon, a Voice for Men-en nagy népszerűségnek örvendő videót, amelyen Josh O’Brian 10 tévhitet jár körül a férfijogi mozgalommal kapcsolatban. Az egyik tévhitnek azt nevezi meg, hogy a férfijogi mozgalom tradicionalista és konzervatív lenne. Azt mondja, hogy a tradicionális nemi szerepek arra kényszerítették a férfiakat, hogy lovagiasak és önfeláldozóak legyenek a nők érdekében, és épp azt nevezi meg a feminizmus hibájaként, hogy miközben a nők szabaddá válnak a nemi szerepeiktől, addig a férfiakra továbbra is rá van kényszerítve az, hogy ezeknek megfeleljenek.
Miről is van szó? Sok esetben nemhogy segítség, de még csak jogegyenlőség sincs az élet azon területein, ahol a férfiak történelmi okokból hátrányban voltak/vannak. A férfiakat hátrányba hozó szabályok nemcsak, hogy nem szűntek meg, hanem sorra vezetik be az újabbakat (most épp azt tervezi a kormány, hogy a 3. gyermek születése esetén az édesanyának (nem a szülőnek!) elengedje a diákhitelt).
Odáig se jutottunk el mostanáig, hogy egyenlő szabályok vonatkozzanak a szülőkre, nemhogy addig, hogy bármilyen intézményes támogatást kapjanak az apák ahhoz, hogy tényleg egyenlő feltételekkel vehessenek részt a gyermekük életében. A hajléktalanságtól kezdve az öngyilkosságokig hosszan lehetne sorolni azt, hogy mennyi területen vannak a férfiak hátrányban, és elmondhatjuk: sehol nem történik semmilyen lényeges politikai beavatkozás.
Egy olyan politika uralkodik, amely a nemek egyenlőségének nevében a nők támogatását célozza, méghozzá tekintet nélkül arra, hogy az adott területén kinek lenne szüksége valóban támogatásra, ahhoz, hogy egyenlőek legyenek a feltételek. A férfijogi aktivisták ez ellen a rendszer ellen tiltakoznak, és nem az ellen, hogy a nők támogatást kapjanak ott, ahol szükséges.
A futóversenyes hasonlattal ezt úgy lehetne leírni, hogy egy időben több futóverseny is volt (ahogy társadalmi szférából is sok van), melyek között voltak olyan versenyek is, amelyeken a férfiak indultak összekötött lábbal és a nők voltak a verseny győztesei.
A 10. futam után versenyszervezők úgy döntöttek, hogy a feministák részt vehetnek a versenyek szervezésében, az ő véleményüket kérik ki a szabályok megalkotásakor. Így a 11. versenyre olyan szabályok léptek életbe, hogy azokon a versenyeken, ahol a nők lába volt eddig összekötve, immár indulhatnak kötelek nélkül, és ezen felül segítséget is kapnak, például kerekesszéket, több felkészülési időt. Azokon a versenyeken azonban nem hirdettek még jogegyenlőséget se, ahol a férfiaknak volt összekötve a lábuk, nekik továbbra is így kell indulniuk, és továbbra is lehet rugdosni őket. Sőt, annak ellenére, hogy ezeket a versenyeket eddig is a nők nyerték, előfordul az is, hogy a szervezők a nők hátrányaira hivatkozva még ezeken a versenyeken is a számukra biztosítanak további segítséget.
