Jelen állásfoglalást 2018.09.26 – án átadtuk az EMMI illetékesének is.
A Központi Statisztikai Hivatal “Mikrocenzus” című kutatása szerint a 40 évesnél fiatalabb magyar férfiak 70%-ának nincsen gyereke. Növekvő gond, hogy a családalapításra vállalkozó nők egyre nehezebben találnak elköteleződni hajlandó férfiakat. Fokozódik a fiatal férfiak egy jelentős részében a korosztályukhoz tartozó nők ellen érzett elutasítás, akár gyűlölet, egyre többen tartós párkapcsolat nélkül képzelik el az életüket. Mintha bár szervezetlenül, de kollektívan ellenállnának a férfiak a társadalom felől hallgatólagosan támasztott igényeknek.
A Valódi Egyenlőségért Civil Társaság örömmel üdvözli a mindenkori Kormány és az ellenzék bármely olyan családpolitikáját, amely a családok erősödését tűzi ki célul. A társaság elkötelezett az apaság védelme, fejlődése és gyakorlása mellett.
Ebből a folyamatból lehetetlen kihagyni a férfiak törekvéseit, azokét, akiknek már vannak gyermekeik, és azokét, akik a jövőben szeretnének gyermeket vállalni. A legtöbb magyar férfi gyakorló apa szeretne lenni, vallja civil társaságunk, ám ennek komoly jogi, jogalkalmazási, neveltetési és társadalmi közfelfogásbeli akadályai vannak.
A családjog ma nem férfi és apabarát. Pl. míg egy anya három éven belül támadhatja meg a vélelmezett apaság intézményét a gyermekére vonatkozóan, addig a biológiai apának erre csak egy éve van, ami nem egyszer bizonyul túl kevés ahhoz, egy férfinak ne kelljen kényszerapának lennie más férfi gyermekénél, vagy éppen a jog őt ismerje el a saját gyermeke valódi apjának.
A jogalkalmazásban gyakori eset, hogy a válófélben lévő apának szakértő (vagy csak szakértőnek nevezett személy) előtt kell bizonyítania az apaságra való alkalmasságát, míg a válást megelőző években az egész társadalom hallgatólagosan elismerte őt annak. A válás ténye miért kérdőjelezi ezt meg, hiszen nem a gyermekétől válik az apa, hanem a feleségétől. Avagy a társadalom a nőt miért tartja továbbra is anyai szerepére alkalmasnak fenntartások és kérdés nélkül?
Nem alapértelmezett a váltott elhelyezés a jogban és a bírói gyakorlatban sem. Ez kiemelt gond. Sok elvált apának a végsőkig elkeseredett küzdelmet kell vívnia, hogy gyakorolhassa azt a jogát, ami válása előtt alapértelmezett volt: hogy gyakorló apa lehessen.
A neveltetés terén el kell mondanunk, hogy a gyermekvállalás sajnos nem számít eléggé értéknek a fiatalok életre való felkészítésében. Sem az oktatás, sem nagyon sok esetben a szülők nem irányítják gyermekeik figyelmét kellőképpen a család szépségére, fontosságára, leendő, ezzel kapcsolatos felelősségükre. A munka, a jó anyagiak, az individuális érvényesülés számít ma férfiak és nők körében kívánatosnak, holott elmondható, hogy a halálos ágyukon még nem sokan emlegették azt, hogy mennyi pénzt költöttek, vagy milyen szakmai sikereket értek el, sokkal inkább számít az ágy körül állók létszáma és őszinte ragaszkodása a távozni készülő felé.
Az társadalom tagjainak egymás iránti józan bizalmon alapuló, egymás iránti figyelmes teherhordozása, segítése sem került bele a közgondolkodásba, holott az összefogás szinte mindig bőségesen pótolja a családi illetve közösségi életre szánt idő és energia miatt kieső jövedelem negatív hatásait. Közösségeket hoz létre. Példa erre számos fejlődő ország népességben növekvő szegényebb rétege, mint azt külföldi missziójukról hazalátogató különböző felekezetű személyek elmondják. Amikor pedig a családok több gyermeket vállalnak, azok felnevelése már egyre kevésbbé csak a vér szerinti szülők feladata, többé-kevésbé a közeli és távoli közösség (nagyszülők, keresztszülők, rokonság, illetve a társadalom) felelőssége is.
A társadalmi közfelfogás terén viszont a konzervatív feministák kivételével a feminizmus egész széles spektruma felelős. Abortusz párti, a nőknek egyoldalúan csak jogokat követelő hozzáállásuk egyik következménye az a növekvő rétege a fiatal nőknek, akik úgy vélik, hogy személyes pillanatnyi boldogságuk alárendeltje gyakorlatilag az egész világ. Számos korban hozzájuk illő, és családalapításra alkalmas férfi csalódik bennük, ábrándul ki belőlük és válik a tartós párkapcsolatot elutasítóvá, akár nőgyűlölővé. Mindkét nem tagjait emlékeztetni kell egyrészt a társadalom felé való kötelezettségeikre, másrészt a családi élet örömeire és ezzel együtt a neveltetésük részévé kell tenni a hosszú távú párkapcsolatra való felkészítést, a gyermeknevelési ismeretekkel együtt. Fejleszteni kell a következő generációk érzelmi intelligenciáját, kapcsolatteremtő és azt fenntartó, konfliktusmegoldó képességét.
A Valódi Egyenlőségért Civil Társaság örömmel látna olyan kampányt, vagy kampánysorozatot a médiában, amely bemutatja az apaság teljességét. A felmerülő kérdéseket, problémákat és az apaságból fakadó rengeteg örömöt. Egyértelmű az csaknem minden apává vált férfinak, hogy a gondok okozta terhek eltörpülnek az apai szerep nyújtotta felelősség teljessége, a gyermekek őszinte ragaszkodása, később barátsággá fejlődő szeretete, és a szerep halálig tartó (nagypapaságban folytatódó) személyiségfejlesztő hatása mellett.
Mindebben kíván erejéhez képest partner lenni, és erőforrásait a kormányzó hatalomnak felkínálni a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság.
Toplak Zoltán, elnök
