Warren Farrell szerint a bérkülönbség abból adódik, hogy a férfiak és a nők munkával és a magánélettel kapcsolatban különböző döntést hoznak és ez elsősorban ez akkor válik igazán hangsúlyossá, amikor gyermeket vállalnak a szülők. A magas bér nem jelent jobb életet, Farrell szerint a férfiaknak tanulniuk kéne a nőktől, hogyan éljenek kiegyensúlyozott életet. A feministák egyedül a nők diszkriminációjára vezetik vissza a bérkülönbséget, amivel viszont csak azt segítik elő, hogy a tradicionálisabb szerepek maradjanak fenn.
Warren Farrell Cassie Jaye-nek, a Red Pill című dokumentumfilm rendezőjének beszélt arról, hogy szerinte mi az oka a nemek közötti bérkülönbségnek.
“Nézzük meg, hogy miért mítosz az, hogy a nők ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak. Amikor én kutattam, hogy miért keresnek többet a férfiak, mint a nők felfedeztem 25 különbséget abban, hogy a nők és a férfiak hogyan választanak munkát, illetve hogyan alakítják az életüket. Ezen döntések mindegyike ahhoz vezet, hogy a férfiak többet keresnek és ezen döntések mindegyike azt eredményezi, hogy átlagban a nőknek kiegyensúlyozottabb az élete.
Általában a kiegyensúlyozottabb élet egy jobb élet, szóval sok szempontból a férfiaknak tanulni kellene a nőktől, hogy hogyan éljenek egy kiegyensúlyozottabb életet. Az út a magasabb fizetéshez egy veszteséges, káros út. Több pénzt keresni nem a kiteljesedés, több pénzt keresni általában úgy lehet, hogy több órát dolgozol, veszélyesebb munkákat vállalsz. Amint a feministák és a Bureau of Labour Statistics (munkaügyi statisztikai hivatal) nem vesznek figyelembe: alspecializációk, ledolgozott évek száma, ledolgozott órák száma.
Szóval engedd meg, hogy ezt elmagyarázzam. Például az orvosokat összehasonlítva az orvosokkal, úgy tűnik, hogy azonos munkát végeznek. De ha jobban megnézed a US Bureau of Labour Statistics adatait, akkor láthatod, hogy az orvosok kategóriába minden orvos beletartozik. A férfiak sokkal nagyobb eséllyel kardiológusok, vagy sebészek, míg a nők a nagyobb eséllyel körzeti orvosok és a körzeti orvosok szinte minden esetben kevesebbet keresnek – függetlenül attól, hogy nők, vagy férfiak – mint a sebészek, vagy a kardiológusok.
Tehát valójában a kardiológust kellene a kardiológussal összehasonlítani, de a kardiológián belül is néhány specializáció esetén többet keres az ember, mint más specializációk esetében. Ha a vizsgálatot leszűkítjük a kardiológusokra azt láthatjuk, hogy a wage gap szignifikánsan csökken. Ha a kardiológusokat vizsgáljuk egy meghatározott specializációval, vagy ha például az altatást végző ápolókat az altatást végző ápolókkal, akkor az láthatjuk, hogy nagyjából hasonlóan keresnek, de enyhén még mindig a férfiak keresnek többet.
Miért? Mivel átlagosan több évet dolgoztak a szakmájukban, és több órát dolgoznak. A feministák azt mondják, hogy várjunk egy pillanatot, hiszen teljes munkaidős nőket és teljes munkaidős férfiakat hasonlítunk össze. Valóban. A teljes munkaidőt úgy határozzuk meg, hogy 35 óra/hét, vagy több. De az is számít, hogy valaki 35 órát, vagy 45 órát dolgozik teljes munkaidőben. A teljes munkaidőben foglalkoztatott férfiak sokkal nagyobb eséllyel dolgoznak több órát, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott nők. A feministák úgy tekintenek erre, mintha ezek egyenlő órák lennének. Nézzük meg, hogy mi a különbség a heti 35 órát és a heti 45 órát dolgozó emberek fizetése között. A duplája a fizetése azoknak, akik 45 órát dolgoznak egy héten, azokhoz viszonyítva, akik 35 órát. Szóval nem elég megnézni azt, hogy teljes munkaidőben dolgozik-e valaki, meg kell nézni a ledolgozott órák számát is.
Amikor a nők sokkal nagyobb arányban maradnak otthon a gyermekekkel az nem jelenti azt, hogy a nők kevesebbet dolgoznak, a nők ugyanannyit dolgoznak, mint a férfiak, de ők sokkal jelentősebb mértékben osztják meg a munkát a gyermekek és a munkahely között. Szóval röviden: nem a nők és a férfiak fizetése között van a lényegi különbség, hanem az anyák és az apák fizetése között. Amikor az anyákon és az apákon kívülre tekintünk, például azokra a nőkre, akik soha nem házasodtak és soha nem vállaltak gyermeket, illetve azokra a férfiakra, akik soha nem házasodtak és soha nem vállaltak gyermeket, kontrollálva az oktatást, és a munkavégzéssel eltöltött évek számát a nők többet keresnek a férfiaknál 17%-al.
A gyermekes házas férfiak és nők esetében a nő sokkal nagyobb eséllyel tölt el több órát otthon, és még akkor is ha korábban teljes munkaidőben, heti 55 órát dolgozott ez nagy eséllyel visszaesik alig 35 óra/hét-re. Ezt még teljes munkaidőnek hívjuk, ő talán keményebben dolgozik, mint valaha, de biztosnak kell lennie, hogy az otthonához közel van, mivel esetleg nem tud könnyen eljutni a városba, biztosnak kell lennie abban, hogy időben hazaér a gyerekekhez. Koordinálja a napját más tevékenységekkel, folyamatosan dolgozik, de megosztja a munkáját az otthon és az iroda között. (…) Szóval, ha a férfiak és a nők házasok és vannak gyermekeik, létrehoznak egy olyan rendszert, ami általában ahhoz vezet, hogy a férfi több pénzt keres az otthonon kívüli tevékenységével, a nő pedig megosztja az otthoni és a munkahelyi teendőket.
Mi mindannyian tudjuk ezt, de a feministák letagadják mindezt, hogy megtartsák az abban rejlő áldozati szerepből adódó erőt (victim power), hogy a nők ugyanazért a munkaért keresnek kevesebbet. Számos más dimenziója van ennek, amit a feministák soha nem említettek. A feministák azt mondák, hogy átlagosan még az alacsonyabb iskolázottságú férfiak is többet keresnek. Igaz? Igen, az. Egy férfi alacsony iskolázottsággal nagyobb eséllyel lesz kamionvezető, vagy szemétszedő, ahol neki reggel 3-kor, vagy 4-kor kell kelni, ahol ő talán dolgozik 60-70 órát egy héten, ahol ő talán kockáztatja az egészségét, mivel képzettség nélkül úgy érzi, hogy ez az amit meg kell tennie azért, hogy pénzt keressen a családja számára. Míg az, hogy nők lesznek szemétszedők, csatornamunkások, építőmunkások nem annyira gyakori. Ők általában dolgoznak a Nordstromban (ruházati üzlet), a szupermarketekben és más biztos munkahelyeken, mint például az oktatás-nevelés, de mivel ezek kívánatosabb munkák, ezért kevesebb a fizetés. Mivel minél kívánatosabb egy munka, mint a tanítás például, annál nagyobb az esélye annak, hogy a fizetés alacsony, de nem azért, mert nők végzik ezeket, hanem azért, mert azokért a dolgokért, amik kívánatosak több ember versenyez, hogy végezhesse, ez pedig a fizetést lenyomja.
Minden árnyalat, amiről én most itt beszélek kívül esik a nyilvános konszenzuson. A folyamatos ismétlése a diszkrimináció dolognak, amit mi tanítunk a lányainknak ironikus módon ahhoz vezet, hogy tradicionálisabbak és kevésbé szabadak legyenek. Például, ha egy férj és egy feleség házas, nekik vannak gyermekeik és azt hiszik, hogy a világ diszkriminálja a nőket, akkor a nő sokkal inkább választja, hogy otthon marad, mivel a férfi többet tud keresni az otthonon kívül, szóval miért ne engedné, hogy többet keressen? Ha gyermekeid vannak, mi alapján döntesz? Hogy mi éri meg jobban és ezért tradicionális döntést hozol ha azt gondolod, hogy ha a férfi dolgozik az otthonon kívül, akkor többet keres.(…)
Szóval ironikus módon a feministák azzal, hogy áldozati erőt („victim power”) hoznak létre tudatlanul és akaratlanul is ösztönzik a jóval konzervatívabb, korlátozottabb szerepeket a nők és a férfiak között. (…) Az apa és az anya azt csinálja, amit a legjobbnak tart a családja számára. Te megkapod a feminista információt és azt a döntést hozod, hogy visszamész a tradicionális szerepekhez, mert úgy tűnik az működik legjobban. És ez igazán legyőz, legyőzi a nőket, legyőzi a férfiakat és legyőzi a gyermekek érdekeit is.”
