A nemi előítélet nem csak „női” előítélet címmel jelent meg nemrég Szekeres Hanna cikke a Mércén, amely egy olyan integrált szemléletmódot képvisel nemek egyenlőséget illetően, ami a nők és a férfiak egységét is elősegítheti. A cikk nem abból indul ki, hogy ellentét van a nők és a férfiak között, hanem abból, hogy a nők és a férfiak társadalmi szerepei mindkét nem számára biztosítanak előnyöket és hátrányokat. A szerző szerint a nőkkel és a férfiakkal szembeni előítéletek és diszkrimináció problémájára úgy tudunk megoldást találni, ha látjuk azt, hogy mindkét nemmel szemben vannak igazságtalanságok, és ezek összefüggnek egymással.
Ebből a cikkből idéznék most egy olyan részletet, ami felhívja a figyelmet arra, hogy a férfiakkal szemben is vannak előítéletek és káros következményei ezeknek, amiről a férfiak nem azért nem panaszkodnak, vagy tesznek ellene, mert ezek számukra kedvezőek lennének, hanem azért mert annyira erősek a férfiakkal szembeni elvárások, hogy már a problémafelvetés is nehéz (kevésbé tartják férfiasnak azt, aki kétségbe vonja ezen társadalmi normák igazságosságát, és aki nem kíván ezeknek maradéktalanul megfelelni).
A férfiasság kitartása egyébként valószínűleg megterhelő. Nemhiába, a férfi normák betartása pozitívan korrelál a depresszióval és pszichológiai stresszel[16]. A Maffiózók című sorozat erre jól rávilágít Tony Soprano karakterével, aki pszichiáterhez kerül, mert tulajdonképpen összeesik annak a súlya alatt, hogy fenntartsa az elmondása szerint „Gary Cooper, az erős hallgatag férfi” norma álarcát. Valójában, a nemi normák talán jobban előírják a férfiak mindennapi viselkedési mintázatát, mint a nőkét.
Ezenkívül nem alaptalanul félnek a férfiak mások ítélkezésétől, hiszen ha a férfiak „nőiesen” viselkednek (pl. érzelmesen) vagy „nőies” feladatokat végeznek, akkor kinevetik, degradálják és lenézik őket[17]. Felvilágosult körökben is hallok nőket panaszkodni férfiakról, akik „túl érzékenyek”, „még sírtak is”, ami „annyira nem volt férfias”. Szóval, ha a kollégám ágyékát nem is stírölném, biztos kinevetném, ha látom, hogy elsírja magát az Oroszlánkirályon. A testvéri kettős mércéhez visszatérve, lány testvéréhez képest a fiútól jobban elvárják, hogy ambiciózus és sikeres legyen, ami nem csak megterhelő, de ha nem teljesíti be, őt is backlash éri.
A lelki terhen kívül, a nemi szerepekhez híven, az is elvárás, hogy ők a (fő) kenyérkeresők, így néha az egész család eltartásának a felelőssége van a vállukon. Ebben jórészt ki is merül a családdal kapcsolatos főszerepük. A nők helye azért is az „otthon”, mert elsődleges és legfontosabb szerepük, a gyerek világra hozása és nevelése[18]. Ő az Anya, a legfőbb ember a gyerek életében.
Ki az, aki nem a fő szülő, aki másodlagos? Az apa, a férfi. És nem csak addig, amíg a gyereknek elemi szüksége van a tejszolgáltatóra. Ez most mennyire hangzik meglepően?
Valószínűleg annyira nem, mert mindenki tudja, és kicsit el is fogadja.
Erről a témáról kevesebb szó esik, mint a munkahelyi diszkriminációról, pedig itt is van tárgyilagos példa, mint a gyerekelhelyezés válás esetén. Az elmúlt évtizedek gyakorlata az, hogy a gyerek az anyához kerül, tekintet nélkül arra, hogy ki viseli jobban gondját. Ez a konvenció Magyarországon is de facto létezik[19]. Tehát a nőket az oktatás és munka terén diszkriminálják, a férfiakat pedig a családi életben. Egy kapitalista rendszerben a munkaerő piaci előnyeikből adódóan a férfiaknak több pénze, erőforrása és hatalma van, ők nagyrészt a döntéshozók, akik befolyásolják a világ történéseinek alakulását. Mindeközben, az ember életének egyik legfontosabb értéke a család, kapcsolatok, és szeretet, ahol a női szerepek és vélt tulajdonságok élveznek előnyt. Mindenkinek joga vitatni, melyik rosszabb, de lehet nem érdemes, mindkettő rossz.
Na de ha a férfiaknak sincs könnyebb dolguk, akkor ők miért nem panaszkodnak? Hiszen ezeket a szempontokat kevesebbet halljuk. Egyrészről, mert az pont férfinorma-ellenes. Egy férfi kevésbé kockáztathatja meg, hogy gyengének vagy túlérzékenynek mutatkozzon az őt ért bánásmóddal szemben.
Másrészről, a férfiakkal szembeni előítéletek említését sokan leírják annak, hogy a nők hátrányos helyzetét minimalizálják ezzel. Pedig ez nem verseny, ez nem egy zéró-összegű játék.
Ellenkezőleg, a női előítéletek táplálják a férfi előítéleteket, és fordítva. Pontosan ezért fontos a genderproblémát egyben látni, és így találni integrált megoldást. Mert amíg az emberek lenézik a férfiakat, akik otthon akarnak maradni a gyerekekkel[20], addig a nő marad otthon. Mert amíg egy női főnökkel a férfi úgy érzi veszít a férfiasságából[21], addig nem fognak női főnököt támogatni.
Amíg a férjtől várjuk el, hogy sikeresebb legyen, addig a feleség akár szándékosan is korlátozza saját sikereit, hogy mindketten megfeleljenek a társadalmi elvárásoknak[22]. Amíg a nőket leszólják, ha szexuális viszonyt kezdeményeznek, addig talán több férfi viselkedik szexuális predátorként. Amíg a férfinak erősnek, magas státuszúnak, dominánsnak, és szexuálisan sikeresnek kell lennie, addig fent fogja tartani a genderhierarchiát, mert pont az az elvárás, hogy övé legyen a pénz és a hatalom.
A nőkkel szembeni igazságtalan elvárásokat és bánásmódot csak úgy tudjuk megszüntetni, ha a férfiakkal szembeni igazságtalan elvárásokat és bánásmódot is megszüntetjük.
A teljes cikket és a hivatkozásokat itt lehet mégnézni: https://merce.hu/2018/10/28/a-nemi-eloitelet-nem-csak-noi-eloitelet/
