Bedő Imre komolyan gondolja, hogy a nők és a társadalom számíthatnak rá, és az őt követő férfiakra: legújabb könyvének címe jól válaszol a médiában elterjedt férfiképre. Az önző, előjogokat követelő és nők elnyomására ácsingózó férfiak helyére állítja a várva várt férfi képét: társadalomépítő, családcentrikus és nőtisztelő.
Bedő Imre tudatosan nem egy könnyen fogyasztható könyvet írt meg. Aki komolyan veszi, annak tükröt tart, felvázolja a szülő, párkapcsolati partner, családfő gondolkodásának, magatartásának vezérfonalát, mely az ő életében és követőiében hirdetve van. És a mérce tudatosan magas. Motiváltnak kell lenni, aki tartani akarja, igaz, a könyv mindennek a szépségét, alkotó valóságát is elénk tárja. Akár motiválhatjuk is magunkat vele, ha akarjuk.
A boldogságrecept nagyon egyszerű: legyen családod, élj érte, gyermekeiden keresztül építsd a jövőt, és akkor mintegy mellékesen boldog leszel! Tény, és ezt a könyv is állítja, a tömegek számára a kiteljesedés terepe a család. Sztárpszichológus, influencer, vezető politikus nem lehet mindenkiből. Családapa viszont szinte minden férfi lehet.
Bedő a szokott kendőzöttséggel, de beszól a feministáknak: erélyesen kritizálja a függetlenség kultúráját, amit bizony pont ők terjesztenek a nők számára. Legyél független, nem érhet csalódás! A könyv jól rámutat, hogy kapcsolódunk, függünk egymástól, és ez természetes. Ezt belátni kell, és bölcsen használni. Egyébként a mentálhigiéné tudománya is tanítja, mennyire fontos az a támogató háló az életben, ami a kapcsolatainkon keresztül valósul meg.
“Azok a családok maradnak együtt, amelyek együtt dolgoznak” – idézi Böjte Csabát, és aztán hozzáteszi: “…ha csak ezt az egy üzenetet tudnám átadni ebben a könyvben, már boldog lennék.” Az otthoni szabadidőben, a munka utáni napi három órában való együtt dolgozást érti ez alatt. Álljon tehát itt is, mint a könyv egyik kulcs tézise.
Tudatalatti programokat leplez le a könyv, melyek a családot támadják, és mint elterjedt hamis nézet rombolnak. Ilyen például: a függetlenség csapdája (fentebb volt róla szó), ki viselje a nadrágot otthon, osztozkodás a szabadidőn, én-idő és önmegvalósítás. Ha minden időt tudatosan az önfejlesztés szolgálatába állítunk, ha a házimunkát készségfejlesztő tevékenységnek fogjuk fel, akkor otthon az én-idő, önfejlesztés és a szabadidőnk problémája is meg van oldva. 100%-ot teszünk bele a családba, és ezzel javul az önbecsülésünk és a családunk általi megbecsültségünk is. A “ki a főnök” kérdésre a válasz: ki-ki ott főnök és felelős, ami a feladata a családon belül. Felelősség körökről beszél Bedő Imre, családfőnek hívva a férfit, ügyvezetőnek a nőt.
Közösségeket hívna Bedő életbe, olyan családokat, akik együtt akarnak cselekedni a jövőért, a jövő nemzedékekért, hogy heti találkozásaikkal erősítsék egymást. Hiszen lassan kisebbség lesz az első párjukkal élők közössége.
A Megbízható férfi keresztényibb szellemiségű sok keresztény tankönyvnél, pedig egyáltalán nem vallásos mű. Korunkban – vallja -, külső korlátoktól való felszabadultságunkban, önként kell azokat a kötelességeket magunkra vállalnunk, amelyeket régen a társadalom, az Egyház vagy a szokás helyezett ránk. Ha így teszünk, akkor alkotó láncszemekként tagozódhatunk bele az előttünk járt és utánunk jövő nemzedékek szövedékébe.
Némi személyes élmény: az elolvasáshoz ezúttal rá kellett hangolódnom, valahogy a bennem lévő “szent irigységen” túllépnem. A borítóval kezdtem: Bagdy Emőke, Gundel Takács Gábor, egy pár- illetve egy szakpszichoterapeuta valamint a Nők Lapja vezetőszerkesztője, Krúdy Tamás írt ajánlót a könyvhöz. 140 000 -es követőtábor a Facebookon, a férfiakért történő munkára alapozott élet, valamint a Férfiak Klubja népes nőtagozatának pozitív viszonyulása Bedő Imre munkáihoz – ez az ember azt az életet éli, amit én is szeretnék. Óhatatlanul fel kellett tennem a kérdést magamnak: én hol tartok? Elég szorgalmas vagyok? Megbízható, alapos? Mekkora a munkabírásom? Amit kínálok, az vonzó a férfiaknak (és a nőknek?) Azt hiszem, mindezekben még sok fejlődni való áll előttem. Másrészt úgy érzem, a Férfihang Civil Társaságban és a Valódi Egyenlőségért Civil Társaságban (tagja vagyok mindkettőnek) megvan a potenciál, hogy felemelkedjen és fontos társadalmi küldetést teljesítsen be. A jövő biztató.
