Pár nappal ezelőtt közzétettünk egy kérdőívet, melyben a férfiakkal szembeni diszkriminációról kérdeztük olvasóinkat. A kérdések olyan területekre vonatkoztak, ahol ma nincs egyenjogúság. 61-en töltötték ki a kérdőívet, mindenkinek köszönjük a részvételt, most ezeknek az eredményét ismertetem.
1. Ön egyetért a nők és a férfiak közötti egyenjogúsággal?
A válaszadók döntő többsége (91,8%) egyetért a nemek közötti egyenjogúsággal, csak 4,9% nem. Érkezett 2 egyéb válasz is, volt aki szerint feltételekkel (biológiai és társadalmi különbségeket figyelembe véve) igen, illetve egy másik válaszadó szerint a társadalmi és gazdasági különbségeket kellene egyensúlyba hozni a törvényekkel.
2. Egyetért-e azzal, hogy az alaptörvénynek a nők és a férfiak számára is ugyanolyan védelmet kell garantálnia a diszkriminációval szemben?
A többség egyetért azzal, hogy az alaptörvénynek ugyanolyan garanciát kell nyújtania a nők és a férfiak számára is a diszkriminációval szembeni védelemre.
3. Ön szerint a mindkét nem számára biztosított egyenjogúság a nőknek, vagy a férfiaknak lenne kedvezőbb?
A válaszadók többsége (72,9%) szerint az egyenjogúság mindkét nem számára ugyanolyan kedvező. 11,9% gondolja úgy, hogy a nőknek, 8,5% gondolja úgy, hogy a férfiaknak. Egyéb válaszok között olyanok érkeztek, mint “bizonyos dolgokban a nőknek, bizonyos dolgokban a férfiaknak”, “egyiknek se lenne kedvező”, “a férfiaknak, hisz a társadalom/gazdaság/világ a férfiakat diszkriminálja pozitívan” és volt aki nem tudott válaszolni.
4. Kérjük jelölje, hogy mennyire értene egyet az egyenjogúsággal a következő (jelenleg nemi megkülönböztetést tartalmazó) jogszabályok esetében.
Minden esetben az egyenjogúságpárti álláspont volt többségben. Az alábbi ábrákon látható hány százalék értett egyet.
5. Egyetért-e azokkal a kezdeményezésekkel, amik arra törekednek, hogy a férfiak diszkriminációját felszámolják Magyarországon?
A válaszadók döntő többsége egyetért (91,8%), 3,3% nem ért egyet, 4,8% egyéb válasz érkezett (egyik válaszadó egyetért, ha ezek kellőképp átgondoltak, egy másik válaszadó szerint a fenti esetek azzal függnek össze, hogy az anya marad otthon a gyerekkel és az újszülött igényei miatt ezt az asszimmetriát nem lenne jó megbontani, de egyébként egyetért, egy harmadik válaszadó pedig racionalitás mentén haladva ért egyet, szerinte pl. az alacsonyabb nyugdíjkorhatár kompenzálja azt, hogy a férfiaknak magasabb a fizetése).
6. Ön szerint van-e reális esély arra, hogy a politika a férfiak diszkriminációtól való védelmét is ugyanolyan komolyan vegye, mint a nőkét?
A megadott válaszok közül a legtöbben azt a választották, hogy szerintük nincs esély arra, hogy a politika a férfiak diszkriminációtól való védelmét is ugyanolyan komolyan vegye (36,1%). A többség azonban mégis azt gondolja, hogy lehet esély a változásra. Azt, hogy néhány évtized múlva 34,4% gondolja, hogy már néhány éven belül megtörténik azt 21,3%. Egyéb válaszok is érkeztek (8%), ezek a politikát, a gazdaságot, feminizmust, a baloldalt, a konzervatívokat és a férfieliteket említették, mint olyan tényezőket, ami miatt a férfiak diszkriminációja elfogadottabb. Ezeknek a válaszoknak egy része ezen tényezők változásától tette függővé azt, hogy lát-e reális esélyt, a másik része pedig ezek miatt reménytelennek látta a változást.
Észrevételek
Néhány észrevétel is érkezett:
“Mindenképpen támogatom a férfi – női azonos jogokat. Szeretnék olyan világban élni, ahol nem szólnak meg azért, mert nem akarom igavonó állatként eltartani az asszonyt. Ahol nem hülyézik le a páromat, mert szórakozás és bulizás, vagy család alapítás, háztartás vezetés helyett, (ez sok nőnél sajnos főállású munkakerülés) ő volt a család fenntartó még második-harmadik diplomámat szereztem. Ahol mint otthonról dolgozni tudó, pedagógus végzettségű ember, otthon maradhattok a gyerekkel, még a párom tanul, vállalkozást vezet és igen bepótolja a szórakozást, amire fiatalon az előre jutásunk miatt nem volt lehetősége. Ahol nem a társadalmi normák, ha nem mi döntjük el, miként osztjuk el a feladatainkat képességeink és hajlandóságunk szerint. Nemi és biológiai különbségeket azért figyelembe venném pl. abortusz esetében bár sokat szigorítanék, de nő kezében hagynám a döntési jogok többségét. Illetve támogatnám a férfi pedagógusok, óvoda pedagógusuk képzését, hogy a gyerek előtt legen megfelelő férfi minta is a női mellett.” (Férfi 30-44)
“Tudom, nem szokás Magyarországon elismerni más nemiség létjogosultságát, mint a Férfi és a Nő, de a transzneműek diszkriminációja is legtöbbször férfigyűlöletből vagy nőgyűlöletből ered, tekintve, hogy akként tekintenek a diszkriminált személyre és értékbeli különbséget vonnak közte és a saját nemük közt. Nekik is érdekük, hogy ezek a beidegződések fel legyenek számolva, és azt hiszem amíg csak rossz férfiként vagy rossz nőként tekintünk rájuk, addig nem számít a politikában milyen csoda lesz évtizedek múlva, mert nem engedünk abból az ideából, hogy a férfi ilyen és ilyen legyen, és ez a dolga, a nő meg olyan és amolyan, és amaz. Ezek az apró dolgok is számítanak. A Kanadában történt diszkrimináció (egy hajléktalanszállóról kétszer is kitettek egy transz nőt, mert a többi nő nem volt hajlandó egy helységben lenni ilyen valakivel, inkább fagyjon halálra, vagy menjen olyan szállóra, ahol bántalmazhatják is a neme / öltözködése miatt) jól mutatja, hogy valójában csak az alapján mérik le ami a lába között van, és bizony a hajléktalan transz nő problémája jelenleg rengeteg férfi problémája is egyben: bántalmazó kapcsolatokból nincs hova menekülniük, mert a menedékházak bezárják előttük a kapuit, pusztán az alapján, hogy férfiak. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mindig zavar-e minket a diszkrimináció, vagy csak akkor, ha igazi férfinak vagy igazi nőnek, vagy legalább is férfinak vagy nőnek tekintjük az illetőt, akit ért. Normálisabb, emberségesebb feministák legalább is előttünk járnak gyakran, abban a tekintetben, hogy nem elmebajként, vagy feltűnési viszketegségként kezelik a transz kérdéseket, bár ők nem nézik le érte annyira egymást, ez biztos valami feminin vonás lehet.” (Férfi 30-44)
“Ahhoz, hogy az inga megálljon, muszáj a túloldalra is kilendülnie. Amúgy nem árt a férfiaknak sem megtapasztalniuk a diszkriminációt, hátha segít a normális gondolkodásban.” (Férfi 60+)
“Az egyenjogúság elképzelésével egyet értek, feministának vallom magam (ami nem a nők megerősítését jelenti a férfiakkal szemben, hanem a közös világunk feminizálását, azaz a láthatatlan női munka elismerését, értékelését és a lehetőséget arra, hogy a férfiak is részt vállaljanak belőle). Emellett jelenleg a nők sérülékenysége sokkal indokoltabbá teszi az ő védelmüket egyes-különösen a gyermekgondozási tevékenységek körül. Az elképzelés tetszik, hogy szorítsuk rá a törvényalkotóinkat, hogy a férfiak részére is biztosítson különleges védelmet, amikor gyermeke születik, hogy ennek megfelelően jobban kivehesse a részét a gyereknevelésből. Ez talán olyan irányba hat majd, hogy a férfiak között is egyre többen tekintik majd komoly célnak a gyereknevelést, az abból való minél gazdagabb részesedést. Mindemellett számos más téren a nők sokkal több védelemre szorulnak – pl. kapcsolati / családon belüli erőszak, prostitúció, embercsempészet. Azzal is egyet értek, hogy a nemi alapú meghatározása a sérülékenységnek avagy “”védelemre szorulásnak”” eléggé félrevezető, jobban járnánk a sérülékenység természetének minél körültekintőbb körülírásával.” (Férfi 30-44)
“A kérdőív eleje kicsit nemzeti konzultáció hangulatot idézett bennem.” (Férfi 18-29)
