Idén is, mint minden évben, a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság elnöke, Toplak Zoltán megkereste az utca emberét, hogy mit gondol az Anyák Napjáról, az anyaságról. Megbecsültek – e az anyák hazánkban, illetve számíthatnak – e eléggé párjaikra a szülőségben? Hiszen a férfin nagyon sok múlik: ha ő szilárdan ott áll a párja mellett, akkor valószínűbben születnek meg a második, harmadik, sokadik gyermekek.
Egy Magyarországra települt székely édesanya, nagymama mesélt arról, ő hogyan nevelte fel a gyermekeit. Huszonkilenc éves volt, mikor a férje meghalt, és ő ott maradt négy gyerekkel. Szegénységben éltek, de fel tudta nevelni a rábízottakat. Sokszor volt, hogy egy zsák babért, vagy szappanért kapálta mások földjét. Öt éve települtek át ide, a családi kötelékek még most is szorosak, mert ő tulajdonképpen a lányáékkal jött. Most már nagymama, három unoka várja őt haza.
Egy férfi említette meg, hogy igaz: a nő teszi apává a férfit, de ez a nő nem biztos, hogy mindig a felesége. Vagy élettársa.
Martin, egy fiatal apuka fejtette ki azon véleményét, hogy pusztán mert valaki anya vagy apa még nem jár neki a tisztelet. Az ő anyai és apai nagyszülei például semmilyen tiszteletet nem érdemelnek. Mind az ő szüleivel, mind velük, vele és a testvérével, úgy bántak, hogy ő csak gyűlölni tudja őket. Éheztetés és verés, bezárás egy szobába – ezt említette abban a pár percben, amit beszélgetve töltöttünk. Bárkinek a tettei után jár tisztelet, nem a betöltött szerepe miatt.
Többen egyetértettek abban, hogy a családi pótlék emelésével nagyon sokat tudna a kormányzat segíteni az anyáknak – és rajtuk keresztül a családoknak is. Gyakorlatilag húsz éve változatlan az összege.
Nem akarnak a férfiak elköteleződni, illetve kevesen – volt egy nagymama véleménye. A társadalmunk túlságosan is az önállóságot, a függetlenséget, a karriert és a pénzen megvehető dolgokat bálványozza. Ha kapcsolatközpontúbb lenne a gondolkozásunk, ha többen hirdetnék és mutatnák meg a család, a szerető család szépségét, talán a fiatal férfiak is szívesebben tennék céljaik közt első helyre az apaságot és a házastársi szerepet.
Két hölgy kamera előtt is kifejtette a véleményét.
Kevin és Susanne Németországból települtek át nyugdíjas éveikre hazánkba. Elmondták, hogy szerintük Magyarországon sokkal összetartóbbak a családok, mint régi hazájukban. A családi struktúrák is elevenebbek. Hihetetlen, hogy itt a gyerekek a szabadban játszhatnak, hogy este félelem nélkül lehet kint lenni az utcán. Meséltek szintén áttelepült barátaikról, akik az egyik magyar faluba költöztek, és mivel a járvány idején lépték át a határt, két hét karanténba kerültek. A szomszédaik és a polgármester személyesen látogatták meg, hogy megkérdezzék, miben segíthetnek nekik. A mai napig nem kellett elmenniük a boltba – nem is tehették volna. “Ez Magyarország” – intettek vidáman búcsút.
Egy hölgy megemlítette, hogy igaz, hogy a nő teheti csak apává a férfit, de ez kölcsönös. Csak egy férfi teheti anyává a nőt. Férfiak és nők függenek egymástól.
Nagymama érkezett: szerinte a mai kor bolondsága, hogy összemossa a férfi és a női szerepeket. Nem kellene elvárni a férfiaktól, hogy női munkát végezzenek. Sok nő sír-rí milyen nehéz neki, így viszont nem lehet kivívni a másik nem tiszteletét.
Sietve érkező fiatalasszony állt meg egy másodpercre: “Milyen cuki ez a gesztus.” A kiálló férfimozgalmár szabadkozására, hogy virág sajnos nincs, legyintett. “A gesztus is elég. Köszi a figyelmességet.”
Nagyon nehéz összeegyeztetni a munkát a családdal – vélték sokan. Sok nőnek megadatik, hogy szeresse a munkáját, és sokan szeretnének a munkájukkal alkotón hozzátenni a társadalomhoz. Emellett nagycsaládot vinni lehetetlen. Fontos kérdés a nők kiteljesedése és szolgálata a közösség felé a pénzkereső munkájuk által is.
Az anyaság nem áll meg önmagában. Apák kellenek melléjük. A férfiak előtt álló egyik legférfiasabb feladat – betölteni ezt a szerepet. Sok nő lenne szívesen anya, és a család éltetője, szervezője, ha a férfiak vállalják a rájuk eső részt a család létrehozásában, fenntartásában – adódott a végkövetkeztetés a lefolytatott beszélgetések után.
