A férfiakkal szembeni erőszak mai napig tabu témának számít a magyar társadalomban, legyen szó akár fizikai, szexuális, gazdasági vagy lelki erőszakról. A férfiak a nyilvánosságban jellemzően csak mint az erőszak elkövetői jelennek meg. Pedig a férfiak az áldozatok között is nagy számban jelen vannak: férfiak és nők is bántalmaznak férfiakat, és a gyermekkorban elszenvedett erőszak traumái is velünk maradnak. Az erőszak férfiáldozatainak hangja, akik kiszolgáltatottak, akik segítségre szorulnak nem hallhatóak, nem is kérdezik őket.
Ennél jobban nem lehetne ártani nekik, hiszen a hallgatás magányra ítél és megbetegít. Így nem ismerjük meg sajátos helyzetüket, problémáikat. Célunk, hogy megtörjük a csendet és azoknak a fiúknak és férfiaknak a tapasztalatait, történeteit is megismerje a nyilvánosság akiket bántalmaztak. Ezen az oldalon olyan fiúk és férfiak történeteit olvashatjátok, akik áldozatai voltak az erőszaknak, akár párkapcsolatodban, akár szüleik részéről, az iskolában, vagy máshol.
Ha elmondanád te is történeted, akkor ide kattintva szabadon, névvel, vagy név nélkül megteheted. Mi történt? Hogyan élted meg ezeket a helyzeteket? Fiúként, férfiként mit jelentett/jelent számodra mindez? Milyen hatással volt/van az életedre? Ha kérdésed van, kérdezz bátran! Elérhetőségünk: info@valodiegyenloseget.hu.
8. történet (Névtelen, 20 éves)
Párkapcsolati lelki erőszak ért. Fiatalkori szerelemben éveken át tartó lelki sorvasztás jutott részemül. Hiába hoztam egyre nagyobb áldozatokat, kedvességet, szeretet nem kaptam, csak kritikát. Semmi nem volt igazán jó amit tettem, sőt egyenesen engem nevezett erőszaktevőnek és “tipikus rossz férfinak”, pedig soha egy rossz szavam se volt. Ezek után már annyira se mertem magamért felszólalni, félve attól, hogy azzal újabb hibával vagy bűnnel leszek megvádolva, hogy azt sem mertem már mondani hogy nekem nem jó. A lány állandó elégedetlensége, akaratossága és a hibáztatásom egészen addig jutott, hogy a tudtommal és már-már a beleegyezésemmel felkészülve, rám hárítva a felelősséget megcsalt, ezt nem is titkolva, nem is látva benne semmi rosszat.
Ez utána törtem annyira meg, hogy felébredjek az évekig tartó hibáztatásból, nem lehet az hogy nekem sosincs igazam és csak rosszat teszek. Nem lehet feminizmus, poliamoria és egyéb hangzatos eszmék mentén más lelkét elpusztítani, főleg ha ennek az áldozata olyan férfi, aki soha senkit nem bántott, maga is egyenlőséget szeretett volna csak, de az általános férfihibáztatás közepette ahhoz sincsen joga, hogy a saját épségéért felszólaljon és magát védje, nehogy megbélyegezzék az elmúlt 2000 év minden bűnével, amit fehér férfi valaha elkövetett.
7. történet (veszedelem Tornából, 25 éves)
Rövidre sikerült párkapcsolatomban szembesültem lelki, majd utána verbális és lelki bántalmazással egyszerre. Az illető hölgyemény folyamatos nyomás alatt tartott hetekig, és bármit tettem a legjobb szándékom szerint érte, valami baja mégis mindig volt, és mindennek én voltam az oka, felelőse, sosem ő. Utólag visszanézve erősen nárcisztikus és antiszociális jegyek érvényesültek a részéről, de ezt azonnal nem láttam át, csak miután véget vetettem a kapcsolatnak. Ezt követően telefonon zaklatott, és privát beszélgetéseimet használta fel, hogy rossz színben tüntessen fel az ismerőseim előtt. Gondolkodtam azon, hogy a rendőrséghez kellene fordulnom, de lényegében és sajnos jogosan mindenki lebeszélt erről, akihez tanácsért fordultam. Persze átgondolva nyilvánvaló volt, hogy férfi feljelentőként szinte esélyem sem lett volna, hiszen egyrészt nincs kellő törvényi visszatartó erő a hasonló ügyekben hozható ítéletekben, másrészt pedig áldozat Magyarországon ma férfi nem lehet, hát olyan nincs.
Hála a jó égnek azóta mindent elrendeztem, alternatív módon oldottam meg a kialakult kellemetlen helyzetet, ahogy látom utólag, eredményesen. Így szerencsére ez a történet ma már csak egy érdekes tanulság, de hiszem, hogy bőven vannak olyan férfiak, akik családi és gyerekvállalási kötelezettségeik, vagy más okból szorultabb helyzetük miatt nem tudnak úgy lezárni egy ilyen esetet, mint ahogy nekem sikerült.
6. történet (Bence, 21 éves)
1) Mikor elvesztettem a szüzességem, egy távolabbi nagyvárosból jött hozzám egy srác. Nem volt otthon senki. Nagyon durva volt és figyelmetlen. Többször mondtam neki, hogy nem jó de nem változott semmi csak néha lelassított és folytatta….szerintem okozott sérülést is ami mai napig valószínű megvan…
2) Egy mostmár nem működő, lmbtq barát szórakozó helyen Pécsen, egy idős férfi, aki mindig nagyon be volt rúgva, fogdosott, akaratom ellenére többször meg akart csókolni, többször előfordult, legalább 5 alkalommal. Más emberek is jelen voltak de ők viccesnek találták… Egyszer (akkoriban cigiztem) kimentünk cigizni a bár elé és majdnem lehúzta a nadrágot rólam az utcán, miközben falhoz szorított egy keskeny járdán….ez volt a legdurvább… Egyszer Siklóson a pennyben vásároltam, és a pénztárnál a sorban beszélt hozzam “hercegnő” meg egyebek, és mielőtt sorra kerültem rácsapott a seggemre….mondhatom össze néztünk a pénztárossal…
3) Egy ismerőssel és egy akkori baráttal, Villányban egy kis pincében iszogattunk, hármunkon kívül a tulaj/pultos volt ott. Nagyjából egy óra telt el, aztán 3-4 külföldi turista bejött. Ha jól emlékszem fogdosták a barátnőmet, engem az egyik magához szorított és erőszakkal az ujjait belém nyomta és megujjazott…túl sokra nem emlékszem mert sokat itatott velünk egy ismerős de elmenekültem a pult mögé aztán ha jól emlékszem elzavarta őket a tulaj mert nem is fizettek szerintem.
5. történet (Névtelen, 40 éves)
4. történet (Névtelen, 29 éves)
Jelzők, amiket nők mondtak rám: gyáva, mulya, gyenge. Nők által, nekem mondott jelzők, a férfiakról: disznók, életképtelenek Többször ütött meg nő, többször kiabált velem nő, többször csapkodott mellettem nő. Egyszer egy nő azt mondta, nem vagyok férfi. Többször volt olyan, hogy nem kaptam választ a kérdésemre. Többször kinevettek. Többször hallottam a “sajnálom, ha megbántottalak” mondatot, amit, ha egy férfi mond, kiátkozzák az életből, mert ezzel nem vállal felelősséget a tettéért. Többször mondta nekem nő, amikor a problémáimról beszéltem, hogy “engem ez nem érdekel” Ezek a nők, akikkel összesodort az élet.
3. történet (Tky, 17 éves)
17 éves vagyok. A történetem évekkel ezelőtt, pontosabban 10 éves koromban “játszódott”. Sajnos nem mondható el az sem, hogy egy “szokásos” jellegű családon belüli erőszakról van szó, mert nem.
A saját bátyám, aki akkor még szintén nem volt büntethető és/vagy felelősségre vonható korban, volt az, aki mindazt, amit most leírok, megtette.
Volt egy este, amikor minden elkezdődött. Átjött a szobámba, hogy megkérdezze, van -e kedvem játszani valamit. 10 évesen mi mást reagálna az ember, minthogy: “Persze, csak ne hangosan, mert nem akarom, hogy anyáék szóljanak.” Ez a mondat az, amit azóta is bánok.
Átmentünk az ő szobájába, majd arra már pontosan nem emlékszem, hogy mivel, de elkezdtünk játszani. Időközben ő már levette a pólóját és a nadrágját, mondván, hogy melege van. Gondoltam nincsen ebben semmi fura, hisz mind a ketten fiúk vagyunk. Kis idő múlva tőlem is megkérdezte, hogy nincs -e melegem, mert ha igen, akkor én is nyugodtan levehetem a ruháimat, de azt válaszoltam, hogy nekem jó úgy, ahogy vagyok (igazából még majdnemhogy fáztam is egy picit).
Így játszottunk egy ideig, mikor már nem kérdezte, hogy szeretnék -e lejjebb vetkőzni, hanem konkrétan rám parancsolt, hogy tegyem meg. Furcsa volt, dehát naív kisfiú, mitgondol, miért mondja neki ezt a saját bátyja, biztos jót aklar neki. Így azt tettem, amit kért, tehát az alsómon kívül mindent levettem.
Pár perccel később megfogta mind két karom és feldobott az ágyára, aminek nem teljesen értettem az okát, így szóvá is tettem, mire válaszként annyit katam, hogy egy összetekert zoknit nyomott a számba. Próbáltam kivenni azt, de nem engedte. Itt én már nagyon meg voltam rémülve. Ezután hasamra fordított és, hát lényegében megerőszakolt. A részleteket azok kényessége miatt nem írom le.
Ezután az este után még rengeteg történt, viszont azoknál már nem úgy indult, mint ennél. Csak átjött, befogta a számat, átrangatott és megtette. 3 hónapon keresztül minden nap…
Nem mertem elmondani a történetemet senkinek, mert féltem, hogy nekem lesz belőle problémám. Édesanyámmal egyáltalán nem voltunk jóban, mert “nem akart gyerek” voltam, nevelőapámmal pedig azért nem, mert jobban teljesítettem az iskolában, mint a vérszerinti fiai.
Így ez az eset teljes mértékben elmondatlan maradt egészen idáig. Remélem, hogy most mások is láthatják, és ha esetleg velük is megesett ilyen, akkor azt javaslom, szóljatok valakinek! Szülőnek, tanárnak, bárkinek, hogy segíthessenek és ne legyetek egydül olyan helyzetben, mint amilyenben én voltam. Tudom, hogy nem jó érzés, mert tapasztaltam. Legyetek erősek és bízzatok magatokban, hogy legyőzhessétek félelmeiteket!
2. történet (Névtelen, 46 éves)
Nekem a fejemet ütötte meg a volt nejem tányérral. Kemény a kerámia. Volt, hogy a gyerekek előtt alázott meg, üvöltve, csapkodva. Veszekedni rengetegszer veszekedett a gyerekek előtt. Érzelmileg nagyon sokszor bántalmazott, volt, hogy görcsbe szorult gyomorral “kellett” várnom a munkából haza, mert kapásból veszekedéssel indított, amint hazaért.
1. történet (Névtelen, 59 éves)
Gyerekkoromban rendszeresen vertek a szüleim szinte naponta. Az iskolában volt kèt tanárom aki kèzzel vert mert vmit nem tudtam v rosszul csináltam. Mindkettö nö volt ! Egy fiatalkori barátnömröl kiderült hogy kábitoszeres ès alkoholista. Többször megpofozott mások elött ès èn persze nem üthettem vissza soha! Volt felesègem ha nem tetszett neki vmi hozzám vágott kemèny tárgyakat, üveget, tányèrt , cipöt ! Egyszer vèresre karmolt amikor megkèrtem hogy költözzön most azonnal a szeretöjèhez ès hagyjon minket bèkèn a gyerekekkel együtt. Többször meghazudtolt ès rendszeresen pszichopatának nevezett a gyerekeink ès mások elött is. Válás után sikeresen elidegenitett engem a saját gyermekeimtöl ezert már csak a pènzemre van szüksègük ènrám nincs! Munkahelyemen rendszeresen tapasztaltam , tapasztalom hogy mennek fölfelè a ranglètrán a fiatal csinos lányok! Gyakorlatilag bármit megtehetnek büntetlenül ha sikerül erös szponzorhoz kötödniük akinek komoly hatalom van a kezèben. A zsarolástol a test lelki bántalmazásig szinte bármit megcsinálhatnak büntetlenül. Amikor egy mègerösebb , “támogatot” találnak akkor lelkiismeret furdalása nèlkül azonnal továbblèpnek persze fölfele. Meg sem ismerik azt aki elözöleg èvekig támogatta v kihuzta a szarböl öket. A legnagyobb problèma viszont: – hogy ez igy mind rendben is van a társadalom számára! Pedig vmièrt sokkal több a fèrfi öngyilkos, hajlèktalan, alkoholista…… mint a nö! Mègis a nöket kell kizárolag vèdelmezni az ösi ellensègtöl az elnyomo a megalázò a tönkretevö….. fèrfiaktol! Hogy van ez? Igazságos ez? Vèlemènyem szerint amberek vannak akik lehetnek nök fèrfiak transz nemüek…..stb akiknek kijár vèdelem ha szüksèges nem pedig csak egy szük csoportnak.